Több fiatallal beszélgetve a témáról, sokan úgy látják, hogy főleg az általános és a középiskolákban gyakoribbak a generációs különbségekből adódó félreértések, meg nem értések vagy akár konfliktushelyzetek.
Az elsőéves budapesti egyetemista Dóra viszont azt mondja: "Az egyetemen nem érzékelek nagy különbségeket a generációk közötti kommunikációban. Az oktatók naprakészek, a legtöbb közösségi médiás felületet használják. Általában könnyen el lehet érni őket Facebookon, Messengeren, e-mailben is. A kommunikáció gördülékeny, általában mind a két fél partnerként kezeli egymást. A különbség csak a reakcióidőben van. Míg a kortársaim általában azonnal reagálnak egy üzenetre, a tanárok van, hogy csak nap végén vagy napokkal később. A gimnáziumban egy kicsit más volt a helyzet. Ott a legtöbb tanárral nem volt online kapcsolatom, a legtöbb "ügyintézés" személyesen történt. Feltűnő volt sokszor a stílusbeli különbség is. Sok gimis tanár ragaszkodott a régi szabályokhoz, megszólítási formákhoz, mint a felszólítás-jelentkezés szabálya, vagy 'ne igyál/egyél órán' stb."
Mi lehetne a megoldás? Talán az, ha nem mutogatnánk egymásra a másik számunkra negatív generációs jellemzői miatt, hanem inkább arra törekednénk, hogy kölcsönös tisztelet alapján hogyan tehetjük egymás erősségeire alapozva gördülékenyebbé a kommunikációt. - Nem kellene meglepődni, hogy a tanárra sokkal inkább mentorként tekintenek a mai gyerekek, és bekeményítenek, ha valaki fölényeskedő.