Magas egyenlőtlenség mellett a választópolgárok akarata az intézmények működésére kevésbé van hatással, ez sokakat eltántorít a következő választáson való részvételtől, ami a nem demokratikus folyamatok melegágya. Ilyenkor az a döntő kérdés, hogy az elégedetlenség vagy a csalódottság győz-e, előbbi esetben ugyanis olyan demokratikus ellenállás szerveződhet, amely az egyensúly irányába tolja a rendszert.
A megosztottság és az egyet nem értés ezért bizonyos mértékben a demokrácia alapfeltétele, de ha ez a mérték túl naggyá válik, az megint csak a nem demokratikus folyamatoknak kedvez. Ha ugyanis túlzott a megosztottság, akkor még a minimális egyetértés sem jöhet létre a közös érdekekről, és nincs ellenállás.
Az emberek annál erősebben képviselnek egy véleményt, minél inkább elhiszik, hogy sokan hozzájuk hasonlóan gondolkodnak. Egy ausztrál felmérésben a résztvevőknek ugyan csak 5-7 százaléka vélekedett úgy, hogy nincs klímaváltozás, de úgy gondolták, hogy a lakosság 43-49 százaléka velük ért egyet. A valóságtól való ilyen (ez esetben 40 százalékpont körüli) eltérést nevezik hamis konszenzusnak, és ez az, ami miatt az emberek nem hajlandóak megváltoztatni a véleményüket, illetve kevésbé hajlamosak bármilyen kompromisszumra.
A közösségi média felerősíti és megkönnyíti a hamis konszenzus kialakulását, mert bármilyen abszurd is legyen egy állítás, a Facebook 1 milliárd felhasználója között például biztosan lesznek olyanok, akik egyetértenek vele. Ez tehát a megosztottságot és az együttműködésre való képtelenséget erősíti.
A szerzők szerint a demokrácia egyik alapvető jellemzője, hogy az eltérő álláspontoknak szabadon hozzáférhető "piacteret" biztosít, ahol azokat meg lehet vitatni és lehet róluk dönteni. A vita és a döntés alapfeltétele, hogy az ellenfelek megcáfolhassák egymás érvelését, de ez nem teljesül a közösségi médiában azokban az esetekben, amikor személyre szabott, célzott, és titkos, azaz álcázott formában folytatnak kampányokat. Így ez a gyakorlat is a demokrácia hanyatlását erősíti.