"A humán műveltség és az elit műveltség presztízse, értéke, megbecsültsége össztársadalmilag nagyon sokat romlott. Ha arra gondolunk, hogy a hetvenes években a szociológiai vizsgálatok szerint a negyedik-hatodik leggyakoribb szabadidős foglalkozás a könyvolvasás volt, ehhez képest most a huszonsokadik. Ez nagyon összefügg azzal, hogy ez a fajta kultúra, műveltség háttérbe szorult. Ezzel párhuzamosan a hetvenes években a legnagyobb presztízsű egyetemi szak a magyar-történelem szak volt a bölcsészkaron, magyar szakos tanárnak lenni kifejezetten magas presztízsű választás volt. Ma nem így van. Lecsúszott a középmezőnybe, vagy még hátrébb ahhoz képest, amit az élettudományok, a biológia, a pszichológia vagy a neurológia tudnak és jelentenek" - mondta a Qubitnek Fenyő D. György, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola irodalomtanára, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, amikor arról kérdeztük, mit érzékel súlyos problémaként tantárgya körül.

A Qubit tanárokról szóló sorozatában korábban középiskolai nyelvtanárokkal és matematikatanárokkal beszélgettünk arról, hogyan tanították őket annak idején, és hogyan tanítanak ők. Fenyő D. György mellett Kovács Kálmánt, a győri Baksa Kálmán Gimnázium és Páll Csillát, a Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium irodalomtanárait kérdeztük arról, hogy milyen könnyebbségekkel, nehézségekkel szembesülnek ahhoz képest, ahogyan őket tanították, hogyan változott a tanár-diák viszony, a tanár és az iskola szerepe és a tantervi követelmények.