Tokarczuk szerint az internetről kezdetben azt lehetett hinni, hogy óriási lehetőséget ad ennek az álomnak a megvalósításához - mondta a Nobel-díj átvételekor tartott előadásában.
Csakhogy a rengeteg könnyen hozzáférhető információ inkább durvábbá, dühösebbé tette a világot, mert egymással összeegyeztethetetlen narratívákat erősített fel, és univerzális látásmód helyett a kiabáló őrjöngés jellemzi. A rengeteg információ elől pedig az emberek a leegyszerűsített kinyilatkoztatások mögé menekülnek. Illetve az egykor csak neurotikus költőkre jellemző teljes elbizonytalanodás mostanra általános közérzetté vált.
Ráadásul a sok információnak nem a felhasználók látják elsősorban hasznát, hanem azon kevesek, akik a felhasználókról szóló információkhoz férnek hozzá, és így üzleti vagy politikai érdekeik mentén manipulálják az embereket.
A másik fontos új jelenség - az egyéni vélekedések dühös kakofóniája mellett - hogy az írás szerepét a 21. században átvette a kép. Levelek és naplók helyett képeket osztunk meg, ez viszont silányítja a szellemünket, mert sokkal kisebb erőfeszítésbe telik befogadni az információkat, és így elveszik az értelmezés közben kialakuló mélyebb, összetettebb megismerés.
Az irodalom szerepét átvették a filmsorozatok, ez lett az uralkodó műfaj, ami Tokarczuk szerint szintén teljesen átalakította a történetmesélés szerkezetét. A sorozat lényege ugyanis a figyelem ébren tartása, mindenáron. Éppen ezért a mai történetekben a karakterek menet közben teljesen átalakulhatnak, a jellemfejlődést nem az író valóságot megmutatni akaró koncepciója, hanem a fordulatokra való igény határozza meg.