A márc. 22-23-i Mezőberényben szervezett Olvasásra nevelés konferenciáról link már szóltunk az előző KIT-ben, mellyel kapcsolatban olvasóinktól is örömmel várjuk a reagálásokat.
Boldizsár Ildikó népszerű előadó, könnyen megtalálja a hangot azokkal, akik a 'mára minden elromlott' szemléletet követik. Az érzelmeket megragadva kifejtette: 'a minták, a példák semmit sem érnek'. Naponta olyan gyerekekkel van együtt a nevelőotthonban, akik azt mondják: a felnőttek mocskok. Szerinte ez a véleményük a felnőttekről. Az tudja elképzelni a dolgokat -- pl. a mesében -- akinek tiszták az érzékelő csatornáik. Az olvasás útjában leginkább 'embervoltunk hanyatlása' áll.
A történethallgatási transz intenzív fókuszálási figyelem, melynek élettani hatásai is vannak: a mesehallgató fizikailag inaktív, de mentálisan ilyenkor vagyunk a legaktívabbak, a jobb és bal agyfélteke tökéletes egyensúlyba kerül.
Az előadó véleménye szerint régen azt mondták, hogy a gyerekek 7 éves korukig Isten tenyerén élnek; egységben a világgal, és minden gyerekkel ugyanígy bántak. [A hallgatónak persze közben eszébe jut Twist Olivér, vagy éppen József Attila visszaemlékezése, ami miatt kérdések merülnek fel.] Szintén érdekes a 'gyerekek agya tanulásra van programozva; születés után nem kommunikálni akarnak, hanem ismereteket szerezni' kijelentés, vagy a 'mai gyerekek nem kíváncsiak' sommássága. 'A mai gyereket akkor rántjuk le isten tenyeréről, amikor először bekapcsoljuk a számítógépet, a televíziót' -- melyet érteni vélünk, ám egyben az összetettebb valóság kifejtésére is buzdíthatunk, akárcsak 'az internet azért káros, mert eldugítja a gyerekek csatornáit, megöli a kíváncsiságukat' mondat hallatán is. Állhat azonban az a nem meglepő kijelentés, hogy 'ha rosszul, nem életkornak megfelelően választjuk ki a mesét, akkor is letérítjük az útról a gyereket'. (WKÁ)