Megkezdődhet a magyar internettartalmak módszeres mentése - évekkel a hasonló külföldi kezdeményezések után, és csak akkor, ha elhárítanak számos technikai és jogi akadályt.
Egy évtizednyi tervezgetés után egy munkacsoport ezekben a hónapokban készíti elő, hogy (remélhetőleg) jövő évtől módszeresen tudják menteni a magyar interneten fellelhető tartalmakat. Erre annál is nagyobb szükség van, mert bár inkább azt szokás emlegetni, hogy "az internet nem felejt", egy-egy weboldal átlagos élettartama mindössze egy-két hónap, aztán eltűnik vagy megváltozik. A hírportálok esetében pedig ez az idő sokszor csak egy-két napnyi. Az elmúlt két évtizedben folyamatosan nőtt a kizárólag az interneten megjelenő (majd onnan eltűnő) tartalmak aránya.
A szakmában webaratásnak nevezett művelet kulcsszereplője, a Heritrix nevű szoftver válogatás nélkül "dobálja" egy fájlba a talált adatokat, aztán lezárja ezt a "tartályt", amikor elér egy megadott méretet, mondjuk egy gigabyte-ot. Az ebben lévő tartalom indexálva lesz ugyan, és készíthetők róla statisztikai kimutatások, sőt akár a benne található linkek kapcsolati hálója is összerakható, de a benne lévő szavakra keresni már nem lehet. Ráadásul, mivel az aratások párhuzamosan rengeteg honlapon zajlanak, egy weboldal részei akár több konténerbe is kerülhetnek.
Az archiválás során talált típushibákat is gyűjtik az OSZK-ban link , ahol az év végéig futó tesztidőszak során több tucat hazai honlapot próbálnak rendszeresen menteni (a demóváltozat néhány héten belül nyilvános lehet), és a tapasztalatok alapján egyrészt egyeztetnek a szolgáltatókkal, másrészt általános ajánlást készítenek, miként lehet aratórobot-baráttá tenni egy weboldalt.
A magyar internet "csupán" nagyjából 700 ezer honlapból áll. A mostani tervek szerint évente kétszer készítenének róla nagy, reprezentatív mentést a nemzeti könyvtárban. A .hu domain alatti oldalak mellett learatnák a határon túli, a magyarsághoz köthető site-okat is.