Valójában két különböző jelenségről van szó, mindegyik felforgatja az információ áramlását, de nagyon eltérően. Hívjuk őket visszhangkamráknak (echo chambers) és ismeretbuborékoknak (epistemic bubbles). Mindkettő társadalmi szerkezet, amivel szisztematikusan kihagyunk információforrásokat. Mindkettő eltúlozza tagjainak meggyőződését saját hiedelmeikben. De teljesen különböző módokon működnek, és teljesen máshogy kell beavatkozni. Az ismeretbuborék az, amikor nem hallunk másik oldalon lévő emberekről. A visszhangkamrában akkor vagyunk, amikor nem bízunk meg másik oldalon álló emberekben.
- Az ismeretbuborék információs hálózat, amiben lényeges információk, információforrások mulasztással maradnak ki. A mulasztás hasznos lehet: el akarjuk kerülni a velünk ellentétes véleményeket, például mert kényelmetlenül érezzük magunkat tőle. A társadalomtudósok szerint szeretjük megválogatni, minek tesszük ki magunkat, olyan információkat keresünk, amik megerősítik saját világnézetünket. De ez a mulasztás teljesen véletlen is lehet. Még ha nem is próbáljuk aktívan elkerülni a nézetkülönbségeket, a Facebook-barátaink általában ugyanazokat a nézeteket és érdeklődési köröket osztják. Amikor a hálózatokat szociális okokból építjük, aztán információs forrásnak használjuk azokat, könnyen elkerülhetjük az ellentétes nézeteket, és túlzott egyetértéssel találkozunk.
- A visszhangkamra társadalmi szerkezet, amiben a nézeteinktől eltérő, releváns hangokat aktívan lejáratnak. Miközben az ismeretbuborékban ritkán találkozunk ellentétes véleményekkel, a visszhangkamerában lévőknél ez nincs így, ők aktívan bizalmatlanok a kívülállókkal. Kathleen Hall Jamieson és Frank Capella Echo Chamber: Rush Limbaugh and the Conservative Media Establishment (2010) című könyvükben elemzik a jelenséget.