Tartalmi idézet a Politikatudományi Intézet "Várakozások és valóságok: Parlamenti választás 2018" címen frissen megjelent könyvéből. Szűcs Zoltán Gábor arról ír, hogyan vette át a nyilvános viták helyét a politikai trollkodás.
Míg a politikai vita három hagyományos modellje a szerző szerint alapvetően - és jogosan - eltekint két fontos tényezőtől: az érzelmek szerepétől és a vita stratégiai-hatalmi dimenziójától, addig a Fidesz által meghonosított új modell éppen ezekre épít, miközben már célja sem az, hogy a felek valamiféle közös eredményre jussanak, hanem ellenkezőleg: hogy a kommunikációs folyamatot látszólag fenntartva inkább szétrombolja azt.
A politikai trollkodás menete e tekintetben nem különbözik az internetes trollkodásétól, vagyis röviden az alábbi fázisokból áll:
1. az őszinteséget hangsúlyozó megszólalások
2. irányított válaszokat kiprovokáló üzenetek
3. hiábavaló viták kiprovokálása.
De fázisaik mellett az eszköztáruk is közel azonos: a trollkodásra építő kommunikáció visszatérő elemei például
- a sértések ("A magyar kormány sajnálattal látja, hogy Soros György hazugságai, a német kormányt is meg tudják téveszteni"),
- a személyeskedés ("Soros György egyeteme", "Soros György emberei" stb.),
- az erősen vitatható előfeltevésekre épülő gondolatmenetek (A "Soros-egyetem sem állhat a törvények felett"),
- és a nyilvánvalóan nem igaz vagy erősen vitatható állítások sulykolása ("A Közép-európai Egyetemet és a CEU-t külön kell kezelni, mert két önálló jogi entitásról van szó").
A Fidesz a műfaj definícióját a legszorosabban követve a viták helyébe lépő kommunikációnak alapkövévé tette a tagadást és a torzítást is. Ez utóbbiakkal nemcsak az elismerést tagadja meg mások érveivel szemben, de gyakran azt is, hogy egyáltalán válaszoltak volna neki, mások álláspontját pedig kifordítva, szándékosan félremagyarázva adja vissza - sokszor gúnyos megjegyzések kíséretében.
Új stratégiájának áldozatait mindezzel pedig nemcsak a vita - a hatékony politikai cselekvés - eszközétől fosztja meg, hanem a folyamatos provokáció révén egy aszimmetrikus politikai küzdőtér funkciótlan diskurzusának résztvevőivé silányítja őket.