A kamuhírek és áltudományos marhaságok elképesztő gyorsasággal terjednek manapság, minek következtében egyre több naiv ember válik ezek áldozatává. De vajon miért fordulhat elő, hogy tömegek képesek hinni az efféle népbutításnak? Tudósok erre próbáltak választ találni.
A vizsgálatok - egyrészt a témába vágó interjúkat készítettek résztvevőkkel a szakemberek, másrészt korábbi felmérések eredményeit elemezték - célja annak a kiderítése volt, hogy milyen problémákkal kell szembenéznie napjainkban a tudományos ismeretterjesztésnek a dezinformációkkal szembeni harcban, és hogyan javíthatnánk a helyzeten. A tanulság világos: felesleges vitába bocsátkoznunk a laposföldhívőkkel vagy hasonló "elméleteket" hangoztató barátainkkal, hiszen úgysem győzik meg őket érveink, helyettük előhozakodnak a saját "tényeikkel", melyekkel - legalábbis saját maguk számára - megcáfolják azokat. Mit lehet tehát tenni?
Közös hang. A helyes stratégia inkább az, hogy találjuk meg a közös hangot - véli Matthew Hornsey, a Queenslandi Egyetem szociálpszichológia-professzora, aki szintén a kutatás vezetői között volt. Ahelyett, hogy hosszas és sehová sem tartó vitába bonyolódnánk, mellyel egyik fél sem képes meggyőzni a másikat, inkább hozzunk fel közös témákat. Ezek megbeszélésével elmagyarázhatjuk a másiknak álláspontunkat. Érdemes lassan csepegtetni érveinket, és úgy előadni őket, hogy partnerünk is elfogadhassa azokat. Találjunk olyan pontokat, melyekben mindketten egyetértünk, és innen építkezzünk tovább - például olyan esetben, ha azt kell bebizonyítanunk valakinek, hogy a klímaváltozás valós jelenség.