Sari Feldman, az American Library Association elnöke tapasztalata szerint a digitalizáció hatására megváltoztak és megváltoznak a felsőoktatási könyvtárak. E könyvtárak egyre kevésbé szólnak csak arról, hogy mit birtokolnak; sokkal fontosabb, hogy mit tesznek használóik számára és velük együtt.
Az elektronikus dokumentumok használata a hallgatói magányban történik, ugyanakkor az őket körülvevő könyvtári környezet biztosítja számukra a támogató és értelmezői közösséget. Ezek miatt a könyvtárak belső terei átalakulnak.
Az Open Access térnyerésével kapcsolatban elmondta: 35 felsőoktatási könyvtárban működik tartalmakat előállító kiadó. Azaz a könyvtárak egyre inkább feltalálják magukat a tananyag-előállításban, s emellett a tényleges oktatásban is.
A könyvtárak elektronikus együttműködési felületeket kínálnak a hallgatóknak és az oktatóknak. Így a könyvtárak, könyvtárosok méginkább beépülnek a tanulási-oktatási-kutatási folyamatba: "mondjátok, mi kell nektek az oktatáshoz, és kiadjuk nektek".
A könyvtáraknak növekszik képességük abban, hogy minél jobban megismerjék használóik rezdüléseit, igényeit. Egyre inkább beépülnek a használói közösségbe. Emellett úgy tűnik, hogy az utóbbi évtizedekben kevésbé kihasznált könyvtári terek megújulásuk után újra megteltek élettel. Nagy lehetőséget jelent a big data lehetőségeinek kihasználása: a könyvtárak eszközöket biztosítanak használóiknak a kihasználására. Erre lehet izgalmas példa, hogy könyvek gyűjtése mellett van, amely tweet-eket is megőriz (George Washington Egyetem), struktúrát épít köré és azt kínálja használói számára. Hasonló projekt található a Syracuse egyetemen is.
Egyre fontosabbá válik az egyetemi könyvtárak szolgáltatásában az adatvizualizálás. A könyvtár hagyományos funkcióját - információ menedzselése a használók számára - kiegészíti az a feladat, hogy e javakat széles közösség számára prezentálja. (ref.: MG)