Számos esetben tapasztalható, hogy az alkalmazottak kiégnek, nem úgy végzik a munkájukat, ahogy azt korábban tették. Nincs bennük elhivatottság, alulmotiváltak. Ilyenkor gyakran már a korábbi motivációs eszközök sem segítenek. Mit lehet hát tenni? (...) "A nyílt felmondással ellentétben a belső felmondás esetében a munkaviszonyt nem bontják fel, hanem a munkavállalók mondják fel azon teljesítmények megvalósítását, amelyek túllépik az előírások és a szankciók (büntetések, stb.) útján jogilag érvényesíthető minimális mértéket." A munkavállaló ilyen esetben eltávolodik munkakörnyezetétől, elveszti egyéni kezdeményezőkészségét, és munkahelyi tevékenységét a még lehetséges minimumra fogja vissza, kizárólag az előírások betartására szorítkozva. Szakmai kérdések iránti fogékonysága lelohad, elzárkózik az elöljárójával folytatott szakmai viták elől, semmilyen munkahelyi témában nem gyakorol kritikát. Nem tesz javaslatot, nem vállal felelősséget, nincsenek teljesítménytartalékai.

-- Tapasztalatom szerint meglepően sok hazai könyvtáros él hasonló helyzetben, főképpen fiatalok, de szép számmal akad az évtizedeken át ilyen módon frusztrálódott munkavállaló is. Feletteseik gyakran panaszkodnak beosztottaik passzivitására -- például a minőségbiztosítási rendszer bevezetésével kapcsolatban -- önállótlanságukra és kezdeményezőkészségük hiányára, nem véve észre, hogy a helyzet ilyetén állásáról éppenhogy saját maguk tehetnek. Az idézett cikk a felettesek felelősségének kérdésére nem fordít jelentős figyelmet, ellentétben egy korábban, szintén német forrásban megjelent közlemény: link (MG)