Az AI által generált képek valójában érzelmi csapdák, amelyek arra építenek, ahogyan az emberi elme működik. A megtévesztés kulcsa az, hogy az ilyen képek egyszerre több kognitív torzítást is aktiválnak.

1. Megerősítési torzítás: vagyis az a természetes hajlamunk, hogy azt fogadjuk el igaznak, ami összhangban áll a saját hiedelmeinkkel és tapasztalatainkkal. Ha valaki eleve úgy gondolja, hogy régen minden jobb volt, hogy az idősek magányosak, hogy a szegénység mindennapos tragédiák forrása, vagy hogy a csodák léteznek, akkor egy ehhez passzoló AI-kép gyakorlatilag gondolkodás nélkül hitelesnek tűnik számára.

2. Horgonyzás: az első érzelmi benyomás olyan erősen hat, hogy később már nem is keresünk jeleket, amelyek ellentmondanának ennek. Ha egy idős pár mosolyog egymásra, a felhasználók többsége egyszerűen nem fogja ellenőrizni, hogy például a nagymamának hány ujja van, vagy miért tűnik a fény-árnyék viszony természetellenesnek - az érzelmi reakció megelőzi a vizuális elemzést.

3. Ismerősségi hatás: ha valami hasonlónak tűnik ahhoz, amit már láttunk, automatikusan megbízunk benne, még akkor is, ha valójában soha nem találkoztunk az adott személlyel vagy jelenettel. Az AI által generált képek kivételesen jók abban, hogy olyan semmiből teremtett helyzeteket állítsanak elő, amelyek mégis emlékeztetnek valamire a gyerekkorunkból.

4. Csoportgondolkodás: ha egy poszt alatt több ezer hozzászólás sorakozik, sokan automatikusan feltételezik, hogy a kép valódi. A kommentek ráadásul láncreakció-szerű folyamatot indítanak el: egy-egy megható vagy együttérző hozzászólás újabb reakciókat generál, amelyek tovább erősítik a hitelesség illúzióját. Mire valaki elgondolkodna azon, hogy a kép valódi-e, már több száz másik felhasználó nyomta rá az érzelmi pecsétet, és ezzel gyakorlatilag lezárta a kritikai gondolkodás lehetőségét.