A szakirodalom és mindenféle szakmai fórum egyre többet foglalkozik az ún. 'internet-generációval', vagyis az 1990 után született fiatalokkal. ... Más elvárások és más magatartásformák jellemzik őket, mint az eddigi vagy már felnőtt könyvtárhasználókat. Ők nem értik és nem fogadják el a könyvtárak megszokott, számukra 'retro', avítt rendjét, a könyvtárosok pedig nem értik őket. Pedig tudomásul kellene venni, hogy e generáció életében a képernyő jelentős szerepet töltött és tölt be minden téren: általánosan vett napi életükben, szabadidejükben, tanulásukban. Tanulmányok sora igazolja, hogy sokféle módon használják a digitális világot, másképpen élnek és másképpen gondolkodnak, mint a régebbi generációk. A szövegekben képekre van szükségük a figyelem fenntartásához és a megértéshez, nem viselik el a csak lineáris szöveget, ebbe is úgy kívánnak belépni, mintha hypertext lenne, a folyamatos szövegolvasással nem tudnak megbirkózni. Életük a hálózaton folyik, ott sokkal erősebbek, de ott is csoportosan. Csak a videojátékok motiválják őket. Párhuzamos cselekvésformák jellemzik őket: egyszerre játszanak, tanulnak, zenét hallgatnak, és más cselekvéseket művelnek. Mindezt a tanárok nem értik meg. Óriási szakadék tátong a jelenkor tanára és diákja között, mivel a felnőttek nem hiszik el, hogy mindezek együttes művelése nem akadályozza meg őket a tanulásban.
A kérdés annyira jelentős, hogy antropológusok, könyvtárosok, tanárok sorra szervezik a konferenciákat világszerte az új tanulási-tanítási módszerek megismertetésére és az új típusú tanítási tapasztalatok kicserélésére. ... Úgy tűnik, ahhoz, hogy közelebb kerülhessenek a könyvtárak a fiatalokhoz, a hagyományos könyvtárkép megváltozását kell elérni az olvasók és a professzionális felhasználók fejében is. (Az internet-generáció könyvtárhasználati szokásai, amelyek új kihívást jelentenek a könyvtárak számára, ref.: Pajor E.)