Múlt heti számunkban idéztük a sikeres norvég példát: link .
A könyvtárosok és a felhasználók meggyőzésében nagy szerep jut annak illusztrálására, hogy mekkora hely szabadul fel a polcokon, hogy csökkenteni lehet a polcrendszer magasságát, és sokkal rugalmasabban, felhasználóbarátabban alakítható át a szellősebbé váló fizikai tér.
Külön kihívást jelentett az eleinte igen ellenséges médiavisszhang kezelése: a laikus újságírók és felhasználói célközönség meggyőzése az állományapasztásnak, a könyvtári munka természetes velejárójának szükségességéről, ami a könyvtári szolgáltatások minőségének javításához vezet.
Igen nagy szerep jut a könyvtárosokkal való személyes konzultációk. Az apasztásban segítő szakemberek csupán akkor látogatnak el valahová, ha önként hívják őket! Legelőször is a legfontosabb feladatuk a bizalmi légkör megteremtése. Számot vetnek azzal a kognitív disszonanciával, ami a könyvtáros tudás és állománygyarapító tevékenysége, valamint az apasztás mögött érzett kultúrromboló tevékenység között tátong. Ehhez Európában hozzájárulnak a totalitárius rendszerek könyvégetéseinek, állományromboló tevékenységeinek nyomasztó emlékei is. Workshopok szervezésével, mintafeladatok megoldásával, humoros példák felvillantásával ébresztik rá a szakembereket arra, hogy miért is kell állományt apasztani, milyen szakmai elvek szerint lehet ezt tudatosan, önbizalommal telve végezni, hogy közben nem roncsolódik a könyvtárosok szakmai önképe sem. A hitelességre és a bizalomra épülő fejlesztői-tanácsadói tevékenység a könyvtárvezetőkkel s az illetékes szakemberekkel partnerségben nagy sikereket hozott Norvégia szerte, hozzájárulva a korrekt szakmai elvek szerinti állományapasztás létjogosultságának széleskörű elfogadtatásához.