Az Ausztrál Nemzeti Könyvtár példáján és amerikai tanulmányúti tapasztalatok birtokában a szerző esettanulmányokra alapozva vizsgálja, hogyan oldható meg az e-könyvek könyvtárközi kölcsönzése és szolgáltatása, főleg kölcsönzése.
Ausztráliában egyes könyvtárak már költségvetésük több mint 80%-át elektronikus dokumentumokra költik, konzervatív vagy kevésbé jól finanszírozott társaik kb. 6%-át.
Kölcsönzésüknek többféle modellje van. A terjesztők és a kiadók e-könyves platformokon szolgáltatnak aggregált tartalmakat a könyvtárak számára DRM-mel ellátva. A könyvtárak különböző beszerzési opciókkal élnek (előfizetés, haszonkölcsönzés, megvásárlás örökös vagy egyéb időtartamra szóló hozzáféréssel, egyidejűleg egy vagy több felhasználóra szóló és/vagy korlátlan hozzáférés). A felsőoktatási és tudományos könyvtárak egyidejűleg több felhasználóra szóló licencekkel kísérleteznek, és a dokumentumokat igény szerint szerzik be. A közkönyvtárak viszont inkább egy felhasználós, örökös hozzáférést biztosító vásárlásra törekszenek. Igény szerinti beszerzés is van, ez úgy zajlik, hogy a katalógusba nagy mennyiségben betöltik a kapható e-könyvek rekordjait, és a tényleges 'beszerzés' egy-egy mű megtekintésekor vagy letöltésekor történik meg. A licencek alapján meghatározzák az egyidejű használók számát (egy, korlátozott vagy korlátlan számú) és a kölcsönzési időszakot (határozott vagy korlátlan). Előfizetés és vásárlás egyaránt lehetséges. A legrugalmasabb kölcsönzési modell a korlátlan, több felhasználós hozzáférés, amely természetesen sokba kerül. A kiadók néhány esetben az újonnan megjelent e-könyvek esetében embargós időszakokat állapítanak meg. (Az e-könyvek kölcsönzésének kihívásai a digitális világban; ref.: Hegyközi I.)