Nem lehet általánosítani, a gyerekek hogyan élik meg a járvány alatti időszakot. Vannak, akik nagyon jól érzik maguk, mások stresszesek vagy épp betegek. A tanárok talán azt hiszik, nem tudnak mit tenni a helyzetben. Pedig most is számos lehetőségük van. Fenn kell tartaniuk a kapcsolatot. Azt kommunikálni a gyerekek felé, hogy jó lenne, ha együtt lennének. A fizikai távolságtartás pedig csak egy szükséges egészségügyi óvintézkedés.
Optimistának, egyúttal reálisnak kell lenniük. A gyerekek megérzik a ferdítést. Így a tanárok nem mondhatják hitelesen például, hogy "minden rendben lesz" vagy "biztosan jobban lesznek". Hitelüket vesztik, ha olyat mondanak, amiben nem biztosak. Azonban mondhatják, hogy "biztos vagyok benne, hogy az orvosok mindent megtesznek a vírus megismerése érdekében".
- A lényeg, hogy a tanárok törődése hiteles legyen. Egyik eszköz például a hangos felolvasás. A könyvtárosok meséket vesznek videóra, és továbbítják a szülőkön keresztül a gyerekeknek. Így a gyerekek ismerőstől hallgathatnak könyvet, mindig várják a következőt.
- Halálesetek kezelése: Nehezebb helyzetben vannak azok az iskolák, ahol haláleset is történt. Amerikában vesztettek el például igazgatót, tanárt, edzőt, iskolai buszvezetőt. Az ismerős elvesztése és a gyász kezelése sokkal nehezebb a távolból. Ha az iskolák újranyitnak, akkor megemlékezésekre is szükség lesz.
- Információkezelés: Az információt viszont nem szabad visszatartani. Őszintén közölni kell a kollégákkal és a diákokkal a híreket. Ennek ellentéte, a túl sok információ közlése is probléma lehet, mert nem feltétlen szeretne mindenki beszélni a saját érzéseiről.
- Traumakezelés: A gyerekeknek időre van szüksége a trauma kezeléséhez, míg beszélni tudnak a történtekről. Nem lehet kényszeríteni őket, hogy beszéljenek az érzéseikről. Viszont mindig teret kell hagyni, hogy beszélni tudjanak róla, ha szeretnének. Ez a társadalmi-érzelmi készségfejlesztés terepe is, ami minden iskolában másképp történik meg. Például a reggeli közös Zoom bejelentkezéseken a tanár megkérdezheti, kikre gondoltak az iskolából a gyerekek előző nap vagy aznap. Milyen érzések merültek fel bennük, mikor a személyre gondoltak.
- Tanárok saját krízise: Eközben a tanárok is küzdenek a helyzettel. A diákoknak is segíteni kell, de otthon is változatos elfoglaltságok lehetnek. Nem szabad magukról sem elfeledkezni, hiszen ők a modellek a gyerekek szemében. Észre kell venniük, ha segítséget kell kérni valaki mástól, akár kollégától, iskolai támogatótól.
- Visszatérés: Gondolni kell a visszatérésre is. Minden más lesz, mint előtte. Akkor is, ha nem voltak veszteségek. Továbbra is kell tartani a távolságot, s betartani az óvintézkedéseket. Emlékezéseket kell tartani, és beszélgetni róla, hogy kik segítettek sokat a járványügyi helyzetben. Például megismerni az orvosok, gyógyszerészek, ételszállítók, újságírók munkáját. Segíthet megérteni a gyerekeknek az ellátási láncot, és hogy mennyire függhet a saját életük mások munkájától. (ref.: Habók Lilla)