Az előző részben link bemutatott értékteremtő rendszereket (VCS) a Szcenáriótervezési megközelítés egészíti ki. Ez a jelenlegi tényezőket vizsgálja a jövőbeni kihívások szempontjából. Itt nem a katasztrófákra való felkészülésről van szó. Hanem a tervek segítenek másképp gondolkodni a következő történésekről.
A Szcenáriótervezést Royal Dutch Shell tette ismertté, mikor 1973-ban a Yom Kippur háború előtt szcenáriókat (lehetséges jövőbeni helyzeteket) vázolt fel. A hatvanas években a Shell még nem volt jelentős olajcég. De ez a megközelítés segített szembenézni a jövőbeni kihívásokkal. A Shell nem jósolta meg a háborút követő embargót vagy konfliktusokat. De az olajcégeket kartellként viselkedő vállalatoknak képzelte el. Ezáltal hatékonyabb tudott lenni versenytársainál. A szcenáriótervezés akkor működik a legjobban, ha intézményen kívüli szereplők is részt vesznek a tervezésben. Ez nem csak minőséget növeli, hanem szélesebb látókört biztosít.
Az amerikai közkönyvtárakban sokat segített a közösség bevonása a tervezésbe. Olyan dolgokat hoztak szóba, ami a könyvtárosoknak nem jutott volna eszébe. Például egy teljes munkaidős adománygyűjtési menedzser felvételét javasolták. Hogy alakítsa ki a filantróp adományozói kört és kutasson fel kormányzati finanszírozási lehetőségeket.
Ülj az asztalnál, de ne te legyél a menü - szól az Oxford egyik professzorának mondása. A könyvtáraknak is gondoskodni kell, hogyan hívják meg "vacsorára" az embereket. Mutassanak be új, releváns mutatókat. Segítsenek a testületeknek és finanszírozóknak megérteni a könyvtár jövőbeli szerepét. Pl. Új-Zélandon a jóllét témakörét választották a könyvtárak. Segítenek az embereknek, hogy jobban érezzék maguk. Mérik az eredményt és jelentést készítenek belőle. (ref.: Habók Lilla)