Tavasszal mínuszos hírként bejárta a világsajtót, hogy egy dán gyűjteményben megtalálták Kolumbusz Kristóf fia, Kolumbusz (Colón) Ferdinánd (Fernando, Hernando, Fernand, stb.) mintegy 500 éve elveszettnek hitt, kétezer nagyalakú oldalt tartalmazó kéziratát, a Libro de los Epitomést (Kivonatok Könyve).
Kolumbusz Ferdinánd történelmi jelentősége apjáéhoz mérhető, és nemcsak amiatt, hogy létrehozott egy protointernetet.
Magában az állományban nincs semmi rendkívüli, abban viszont igen, hogy minden egyes tételnek van egy absztraktja, ami azt a célt szolgálta, hogy ne kelljen kézbe venni. Így az is tudja, hogy mi szerepel az egyes művekben, aki nincs ott a helyszínen. Na, ettől forradalmi a dolog!
Ezek után kevéssé meglepő, hogy Z. Karvalics a kora újkori művelődéstörténet egyik Szent Gráljaként hivatkozik a most megtalált kötetre. Az információtörténész szerint Colón felismerte, hogy az emberiségnek egyetemesen szüksége van egy közös tudástárra, tudástérre; a gyűjteménye nem azért jött létre, hogy kölcsönözhessenek belőle vagy nézegethessék a könyveket, hanem hogy legyen egy olyan hely, ahol minden kiadványról kivonatokat készítenek, és így egyetlen helyen összpontosul a tudásra vonatkozó metatudás.
Ami a World Wide Webbel megvalósul, hogy hiperlinkeken keresztül az emberi tudás egyetlen óriás kompozícióba abroncsolható, nos, ez a gondolat, ez az igény egy az egyben, teljes vértezetben megvan a 16. században a kis Kolumbusznál.
A most megtalált kötetben egészen jelentéktelennek tűnő kiadványokat, röplapokat is kivonatoltak. A kutatók számára azonban ez is aranybánya. "Ezek nem feltétlenül a műveltség vagy a tudás céljait szolgálták, hanem a hétköznapi logisztikát-koordinációt. A sok apró matéria között van vásári árlista, időjárás-jelentés, kocsmai illusztráció, amik által egy lépéssel közelebb kerüljünk ahhoz, hogy megismerjük a korszak polgárainak mindennapjait is. De legalábbis inspirációt adhat újabb kutatások beindítására."