'89 előtt fontos 'importáru' volt (az erdélyi magyarok számára) az Erdély története. A 31 éve megjelent három kötetet feltehetőleg a legtöbb romániai magyar értelmiségi családban beszerezték, átcsempészték a határon, annak ellenére, hogy az elkobzás csak a legkisebb lehetséges büntetés volt a román hatalom részéről.
Szász Zoltán, a kötetek egyik szerkesztője a nemrég Marosvásárhelyen tartott kisebbségtörténeti konferencián beszélt az Erdély története megírásának előzményeiről, következményeiről és kontextusáról. 'Az Erdély története rövid idő alatt 120 ezer példányban jelent meg, de nem olvasta senki. Két év múlva a kisfiam megkért, egy gyerekismerőse szüleinek megvan az Erdély története, és dedikáljam. Büszkén mondtam, hozzátok csak -- és két év után a kötetek még fóliában voltak' -- mesélte a történész. Az 1986 novemberében megjelent könyvet presztízs volt megvenni, de az embereket voltaképpen nem érdekelte. A román sajtót annál inkább: többet írtak róla, mint a maga idejében az atombombáról -- emlékezett vissza Szász Zoltán. Az 1940 oldalt képesek voltak teljes terjedelmében lefordítani, de persze a fordítás nem jelent meg. Igen komoly csempészáruként volt számontartott a Kincskereső (rendelésre az évi 12-ből néha megjött 6 is), valamint a Robur és a Galaktika, és, miért ne, gyakran az Alfa. Mindezek komoly csereberék tárgyát képezték, akárcsak a Delfin könyvsorozat vagy a Búvár Zsebkönyvek. Szomorúbb időkben persze az ember már egy olyan ismerősnek is örült, akinek járt a Misa. - F: nov. 24.