A kulturális életet érintő brit megszorító intézkedések sorába tartozik, hogy az illetékes tárca a kölcsönkönyvtári használat után járó díjat is megvonja. Magyarországon annyival egyszerűbb a helyzet, hogy ezt a díjat mindmáig nem sikerült bevezetni.
A rendszer Európában általában úgy működik, hogy léteznek úgynevezett mintakönyvtárak, ahol regisztrálják a kölcsönzéseket, és így becsülik meg, hogy országosan mekkora lehetett egyegy kötet keresettsége. S hogy a bestsellerek szerzői ne vigyenek el mindent, létezik egy felső határ is: annál többet egy szerző sem kaphat. Hogy ez mennyire népszerű jövedelemforrás, jól mutatja, hogy Izlandon például a szerzők egyenesen kikényszerítették a díj bevezetését: bementek a könyvtárakba, és elhozták a könyveiket. Az (egykori) Oktatási és Kulturális Minisztérium munkatársa, Budai Katalin korábban arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lehet a kölcsönzési díjat az amúgy is nehezen megélő könyvtárakra és az olvasókra terhelni. Bevezetéséhez a költségvetésben el kellene különíteni -- indulásként -- legalább 200 millió forintot. A fizetés alól egyébként kivételt kérhetnek az egyetemi, iskolai és a szakmai könyvtárak -- vetette fel.
Hazánkban nagyjából 4500 szépíróval és szakíróval számoltak a díj bevezetésén dolgozó szakemberek. A könyvtári kölcsönzések száma évente körülbelül 36 millió, és ennek nagyjából a fele lenne jogdíjas az új rendszerben.