A digitális információ mennyiségének növekedése és a közkönyvtárak értékének ebből fakadó, némelyek általi megkérdőjelezése ellenére a könyvtárhasználati adatok azt mutatják, hogy a közkönyvtárak látogatottsága 2013-ban 497 600 000-rel magasabb volt, mint 1993-ban. Miért járnak még az emberek közkönyvtárakba a digitális korban? Noha több tényező is arra ösztönzi őket, hogy betérjenek, a közkönyvtárak által nyújtott egyetlen dolog, amit nem lehet online leképezni, az a fizikai tér. Az évtizedek folyamán a könyvtári tér volt az a kötőanyag, ami összetartotta a könyvtári univerzumot, még akkor is, ha a könyvtárakban folyó sajátos tevékenységek eközben fejlődésen mentek keresztül. Míg az információhoz, oktatási anyagokhoz, technológiához való hozzáférésben és az értékes szolgáltatások nyújtásában játszott jelentős szerepüket a közkönyvtárak kiválóan reklámozzák, a közkönyvtári tér értékét is népszerűsíteniük kell. Ehhez többre van szükség a számok felsorakoztatásánál; érdekfeszítő történeteket kell mesélni a közkönyvtári terek használatáról, és emlékeztetni kell a nagyközönséget, hogy a közkönyvtár által nyújtotthoz hasonló terek valójában eltűnőfélben lévő erőforrások. Az összes középületben 9/11 után bevezetett szigorodó biztonsági előírások - a néhai közterületek növekvő privatizációjával párosulva - azt eredményezték, hogy a közkönyvtárak maradtak talán az utolsó olyan beltéri közterületek, ahol egy egyén nyitástól zárásig mindennemű indoklás nélkül tartózkodhat, és közben nem kell pénzt sem költenie. A közkönyvtáraknak népszerűsíteniük kellene tereik különlegességét, ahhoz hasonlóan, ahogy a nemzeti parkok reklámozzák az általuk őrzött és a nagyközönség által látogatható sajátos tereket. (A közkönyvtárak és a könyvtári terek társadalmi értéke; autoref.)