A vándorgyűlés után készült egy előterjesztés az alapszabály módosításáról abban a tekintetben, hogy kikerüljön egy rendelkezés, mi szerint a választott tisztségviselők max. egy alkalommal választhatók újjá. Tehát egy székben legfeljebb nyolc év, aztán kötelező váltás. ...
Természetesen nem bírtam ki, hogy ne mondjam el a véleményemet úgy, ahogyan azt manapság gondolom, azaz a szekciók esetén érdemes eltörölni az újraválasztási korlátozást, mivel kisebb közösségekről van szó, ahol nincs sok húzóember, viszont a szakmapolitikában érintett elnökség esetében ezt fenn kellene tartani. A FITT volt ezen a véleményen, de nem túl jól sikerült ezt kifejteniük, láttam, hogy megint csak kisebbségben maradtam, aztán megszólalt a M. Lajos a társadalomtudományi szekció részéről, és kiderült, hogy ők is értik és értékelik a rotációs szabályozás demokrácia-kisegítő jellegét. No, gondoltam, veszett fejsze nyele, de legalább nem maradtam teljesen egyedül, amikor is elnök asszonyunk mondta el a véleményét, amivel aztán átbillent a mérleg serpenyője, így abban maradtunk, hogy a szervezetek szintjén lenne célszerű eltörölni a kétciklusos korlátozást, az elnökség szintjén viszont megtartani.
Az, hogy végül az elnökség mit terjeszt a küldöttközgyűlés elé, végül az elnökség döntése lesz, de a tanács véleményét, pláne hogy Klári is így gondolja, aligha fogják (fogjuk) figyelmen kívül hagyni.