Meglepő, milyen gyakran adják közre könyvtárak a programkínálatukat úgy, hogy a meghirdető levél, plakát elejére bevezető szöveget, gondolatot írnak - mely az olvasó számára nem jár izgalommal. Várható így, hogy az anyagot olvasó emberek unottan továbblépnek. Hasonló ehhez, amikor "szakmai nap", "konferencia" a semmitmondó cím, s csak a nagyon kitartók jutnak el magához a tárgyhoz. Sokkal jobb, ha
- már a címben is a rémáról szólunk a téma helyett: "Az új x leíró szabvány bemutatása", "Meghívó a S könyvtár nyílt napjára", A P szervezet szakmai konferenciája", "Az Y könyvtár szolgáltatásai" helyett pl.: "Le kell-e cserélnünk z szabványt?", "Csúszdázni is lehet a megújult gyerekkönyvtárban"
- az olvasótól a motiváció után(!) valamilyen kisebb befektetést vár a cím, például gondolkodást: A "Le kell-e cserélnünk a Z szabványt?" olvastán a hozzáértők jó eséllyel elkezdenek gondolkodni a válaszon. S ha a célcsoport képviselői tesznek valamit a részvétel irányába, már befektettek a folyamatba, akkor nagyobb eséllyel nem hagyják veszni azt
- a szövegkiemelés (vastag betű, aláhúzás, változatos betűtípus, sok szín) kompenzáló erőfeszítései helyett használók érdeklődését megragadó programot szervezünk és abból megragadó gondolatot emeljünk ki. A többféle szövegkiemelés használata ugyanis a kisebbrendűség kompenzálásának vizuális megjelenítése.
A rossz gyakorlat hosszabb távon is megbosszulja magát. Ha könyvtárunk egyszer már közreadott egy unalmas meghívót, akkor a negatív használói élmény (UX) a következő dobásra is árnyékot vet. (MG)