Bozóki András, a CEU egyetemi tanára szerint az értelmiségi szerepek megváltozásához hozzájárul a technikai fejlődés is, mely alapvetően alakítja át a gondolkodásunkat. Nem is olyan rég az emberek hosszú szövegeket írtak, olvastak, ezekről gondolkodtak. A művek előállítása nagyfokú koncentrációt igényelt, hiszen a kézzel, írógéppel írt szöveg javítása is körülményesebb. Ma sem olvasnak és írnak kevesebbet az emberek, de rövidebbek a szövegek, és kevésbé elmélyülten olvasnak, időnként átugorva más szövegekre vagy más információhordozókra. A mai fiatal értelmiség alapvetően nem műveletlenebb, mint az elődei, az ismereteit azonban sokkal több forrásból szerzi, és azt is tudja, hogy ezek gyorsan elavulnak. Épp ezért a tudása, kulturális érdeklődése mozaikszerűbb, kevésbé vállalkozik nagy összegzésekre.
Örkény Antal szociológus, az ELTE egyetemi tanára szerint ... a magyar értelmiség mindig is kettős helyzetben volt: egyrészt kritizálta a hatalmat, másrészt megfelelési kényszer alatt állt, hiszen egzisztenciálisan az államtól függött. Örkény szerint a fiatal értelmiség nem tűnt azonban el, csak átalakult. A mai huszon-, harmincévesek számára a tudás professzionális képzettséget jelent, ami által egy-egy szakterület ismerőiként biztos egzisztenciát, jó életminőséget érhetnek el, ami végül is az egyre magasabb szintű - nem csak anyagi értelemben vett - fogyasztást teszi lehetővé számukra. Ezért csak a "hasznos tudásnak" van piaca, legalábbis ami ott és akkor hasznosnak tűnik.