(frissítve) A könyvtárosok társadalmi szektorban való működéséről kérdeztük olvasóinkat a múlt héten. A kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása a "könyvtárosnak lenni..." felvetésre:
3 - Jobb a kiszámíthatóbb közalkalmazotti lét
9 - Jobb a piaci világban, ahol a teljesítmény inkább számít
20 - Közalkalmazottként is kiszámíthatatlan már minden
3 - Megírom: kit@gmconsulting.hu.
A hasonló tartalmú felmérést 2012-ben is elvégeztük. Az adatok itt link vethetők össze. Feltűnő a bizonytalanság tartós érzete. Biztató jel lehet a tényleges teljesítmény elismerése iránti emelkedni látszó igény, melyet más felmérés is jelez.
A 2012-es "Egyéb válasz" helyett most a vélemények megírását kértük, melyeket a Katalistra, illetve postafiókba kaptuk:
- Nagypál László: "Könyvtárosnak lenni ..." (manapság eléggé) önzetlen értékkeresés, értékőrzés, értékközvetítés ... A tudomány és az emberi kultúra tartós értékeit hosszabb távon nem feltétlenül a pillanatnyi piaci kereslet határozza meg, hanem inkább a tudományok művelőinek konszenzusa, továbbá szaktudás, műveltség, alapos gondolkodás, humánum stb."
"Szektor... "Könyvtárosnak lenni" ... a magánszférában (vagy nyugati munkáltatónál) természetesen jövedelmezőbb, bár nem biztos, hogy nyugodtabb.
"Könyvtárosnak lenni" ... a közszférában beosztottként merő idealizmus, önzetlenség (vagy balekság /-ség). Mi az hogy "jobb"? Kellemesebb vagy valamilyen szempontból helyeselhetőbb?"
- Horváth Sándor Domonkos: "Én még az "értékteremtést" is ideírnám, hiszen mostanában nem érdemtelenül felkapott közösségfejlesztési célok ugyanúgy ide tartoznak, mint az egyes tevékenységeinkhez hozzáadott érték, pl. a digitalizálás technológiai ihletettségű kifejezés sok esetben lényegében digitális kiadói tevékenységet takar, még akkor is, ha szerények vagyunk ezt felismerni, beismerni.
Másfelől Laci igen rokonszenvesen az "érték" köré építi a definícióját, ami általános értelemben mindenki által elfogadható, hiszen mindenki számára létezik valamiféle érték-fogalom, érték-leltár, tehát üdvrivalgással fogadható a téma felemelő megragadása, közben pedig ezek az értékek meglehetősen sokfélék és ellentmondásosak lehetnek, ám a tisztázatlanság diszkrét homálya elfedi ezt.
Például: van, akinek az érték az, hogy mini-nemzeti könyvtára legyen, amiből élete árán sem selejtez, másnak az az érték, hogy segítséget nyújtott, másnak az, hogy valamiféle fejlődéshez adott támogatást, a harmadiknak a gyermekek csillogó szeme, a negyediknek a könyvtáros etikai kódex csodálatosan letisztult értéktára, stb.
Szóval, alighanem érdemes lenne definíciós kísérlet helyett/mellett a szakmai értékek körét és tulajdonságait tisztázni."
Balogh Mihály: "Rendben van, de akkor lépjünk eggyel tovább az értékektől. Szerintem a könyvtáros nem földi halandó, hanem ufó, mert bár értéket kezel (keres, őriz, közvetít, teremt), mégis materiális aszkézisben, ugyanakkor mégis intellektuális hedonizmusban létezik. Ép karakterű földi lény pedig ilyesmire tartósan aligha képes. (Tisztelet persze a "nem könyvtáros" kivételeknek. Vagy ufók lennének ők is?)"