Bár nem a könyvtárosok közötti tudásmegosztást vizsgálja Monspart Judit cikke, "Az információellátás időszerűsége és a szolgáltatások iránti igény agrárszakemberek körében", közel harmincéves felmérése máig tanulságokkal szolgál saját szakmánkban - több szempontból. Vajon az alábbi megjegyzések, arányok milyenek lennének ma ránk nézve? Akkor frissen vált piacorientálttá az agrárgazdaság, és egymás mellett működtek állami, illetve magánvállalkozások. (MG)
- A válaszadók többsége, 514 fő (83,14%) továbbadja a megszerzett ismereteit. Különösen a jelenleg is tanulókra érvényes ez.
- Az információk továbbítása leginkább a magasabb vezetők csoportjában valósul meg; az információkat legkevésbé a közvetlen termelésirányítók adják tovább: ők hiányolják leginkább az önálló döntés lehetőségét, a felsőbb utasítások mechanikus végrehajtóinak érzik magukat.
- A szakemberek legkevésbé az állami gazdaságokban (79,81%), leginkább pedig a magángazdaságokban (90,91 %) cserélik ki egymás között a megszerzett ismereteket.
- Meglepő, hogy a szaktanácsadók közül, akiknek e tevékenység munkaköri kötelesség lenne, 3 fő (10,34%) saját bevallása szerint nem adja tovább az információit.
- Az információátadás sorrendben leginkább a megyeszékhelyen, községekben, városokban és a tanyákon valósul meg.
- Megfigyelhető, hogy a szakemberek körében a település nagyságának növekedésével veszít jelentőségéből a szóbeli információátadás, melynek változatosabb formái (pl. szakcikk írása, előadástartás stb.) elsősorban megyeszékhelyen élők esetében valósulnak meg.
- A szakemberek legszívesebben szóban, egymás között, azaz oldalirányban kommunikálnak.
- Bizalmatlanságuk minden új információval szemben óriási. Véleményük szerint, még ha alsó szinten nagyjából reális információ indul is útjára, az a felfelé vezető információs csatornákon egyre finomodik, és az ily módon hamissá vált információk lehetetlenné teszik, hogy a vezetők idejében meghozzák a szükséges döntéseket. (Különösen sok panaszt hallottam a túlzott adatszolgáltatást illetően.)