Ha néhány évvel ezelőtt végignéztem volna a könyvespolcomon, az lett volna a benyomásom, hogy az irodalom túlnyomórészt a férfiak felségterülete. Aztán elkezdtem írókurzusokra járni, idővel pedig magam is tartottam ilyeneket, és a nemek aránya már ennek abszolút az ellenkezőjét mutatta. Erre nem is kellett volna rácsodálkoznom, hiszen írtak nők az ókorban, a középkorban és az újkorban is költészetet, szépirodalmat és tényirodalmat egyaránt. És ami talán a legfontosabb: írtak annak ellenére, hogy a nemi előítéletek miatt sokszor hátrányos helyzetből indultak - amit egyesek álnévvel próbáltak kiküszöbölni, és annak ellenére is, hogy nem fértek hozzá az oktatáshoz, nem volt saját jövedelmük, vagy "saját szobájuk", ahogy Virginia Woolf érvelt azonos című esszéjében. És bár ma már a nők többet írnak, sok férfi mégis kerüli az általuk írt könyveket - és ennek hatását pedig társadalmi szinten is érezzük.

A 2023-ban megvásárolt közel 54.000 könyvből álló mintán alapuló kutatás azt mutatja, hogy míg a nők nem válogatnak, és egyaránt olvassák mindkét nem alkotásait, a férfiak túlnyomórészt elutasítják a nők által írt könyveket, méghozzá a férfi szerzők javára. ... A szépirodalmi szerzők közötti bérszakadék egyre nő. A női szerzők átlagkeresete 16,6 százalékkal csökkent az elmúlt öt évben, a nemek közötti bérszakadék pedig ugyanebben az időszakban 33,3-ról 35,7 százalékra nőtt.

A nem szépirodalmi könyvek esetében is hasonló a helyzet: a nők 65 százalékkal nagyobb valószínűséggel olvasnak el egy ellenkező nemű szerzőtől egy nem szépirodalmi könyvet, mint a férfiak.