Az OPSKK-MKE konferenci nyitóelőadását link a város polgármestere provokációvak kezdte: Szabad-e ma olvasót nevelni? Nem ismeretszerzőt kellene inkább? Minek olvasni az audiovizuális környezetben? Annak idején játszott a könyvtárban (volt köszöbfélelme), de könyvtáros személyisége megnyerte. Utálta a kötelező olvasmányokat. Ma elektronikus szövegeket olvas, sokat; és mellékes számára, milyen úton jut hozzá.
Bartos Éva rámutatott: az olvasás nem azonos funkció, mint 40-50 éve, s erre az EU hatására jöttünk rá (funkcionális szempont). Mire a szakma reagál, addigra alapvetően újak a kihívások.
Bakos Klára, a tagok által megválasztott MKE-elnök végszava beleláttat a szakmai irányító gondolataiba. Idézetek kommentár nélkül: 'ez a konferencia adott néhány csomópontot: család, iskola, könyvtárosok felelőssége', 'azt gondolom, hogy kötelességünk van tenni', 'vizsgálnunk kell, meg kell nézni hatásokat, meg kell nézni eredményeket', 'összetett társadalmi problémáról van szó, nehogy azt gondoljuk, hogy mi fogjuk megoldani', 'nem vagyunk a hivatásunk magaslatán', 'nem tudunk úgy cselekedni, ahogy tőlünk elvárható', 'nem mi vagyunk itt az a kulcs, aki mindent meg tud oldani, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell dolgoznunk a magunk területén a problémákon'.
A meleg fogadtatás sajnos nem feledtette, a szakmai interakció hiányát; nem lehetett kérdéseket feltenni. Ahogyan az előadásokban is -- melyekről külön hírekben szólunk -- alig esett szó az olvasásra nevelés hatékonyságáról, eredményességről. Mely nélkül azt hihetjük: olvasás-programok címén akármit is el lehet adni. (MG)