Az állatvilágban természetes, hogy a vezetőt (Alfát) alulról folyamatosan támadják, kihívják, állandó bizonyítási kényszerben él (ellenben kedvére táplálkozhat és szaporodhat). Az Alfa idősödése kegyetlen kilátásokat nyújt, de egy pávián- vagy farkashordában nincs leköszönés, mert a leköszönés halál. Emberi közösségekben azonban lehetséges a tudatos, a közösség egésze és a vezető számára egyaránt gyümölcsöző hátrébb lépés. A vezetői teljesítőképesség csúcshoz közeli szakasza pedig megnyújtható. Pl. a generációs párbeszéd által. Ugyanis:
- a fiataloknak lendületük, friss szemléletük és adrenalinjuk van,
- az idősek pozícióval (háttér), tapasztalattal és érszűkülettel :-) bírnak.

Egy fiatal szakember mondta: 'nagyon jó példák vannak a fiatalokat támogató, sőt váró 'öregekre', akik álláspontjukat még képesek is a képünkbe mondani. Kíváncsiak, érdeklődőek. Ja, hogy nem vezetők, azt elfelejtettem. Bár talán a vezetők között is van néhány ilyen. Sokaknak viszont tényleg lealacsonyodás szóba állni velünk, szerintem ilyen XX és YY. Látszik, hogy kíváncsiak és féltékenyek is, de érdeklődni, az ciki lenne nekik. Félő, hogy az 'új generációnak' elmegy a kedve egy idő után az ugrálástól, és betagozódik, megtanulja az alázatosságot.' A generációk kultúrája és nyelve eltérő (vö.: Bretter Gy.: Hipotézis a nemzedékek kettős nyelvéről), ezért gyakori a meg nem értés. Ehhez képest gyönyörű, hogy mégis lehetséges közös nézet is. Van szakmai párbeszéd pl. a húszasok, és a harmincasok és a negyvenesek között, inkább, mint az idősebbekkel. A szakmai párbeszéd alapja, hogy nem gondolom: jobb vagyok, mint a fiatalok / idősebbek, s érdemes kihasználni a komparatív előnyöket. Pl.: a jelentős szakmai specializációban nem tudnék lépést tartani az informatikai tudással / tapasztalattal. S ez nem is nagy baj, ha elismerem: nem szégyen kérdezni.

Az idős vezető nem vén vezető. A kérdés inkább a szakmai generációs párbeszédre -- szellemi vérkering(et)ésre -- való hajlandóság. Ennek gátjai:
- Félszeműség (mármint a vakok között), azaz nincs igazából minőséget segítő verseny
- Presztízs, rangkórság (mint a szakmai butaság leplezése; kisebbrendűségi érzés)
- Időhiány (mely a delegálás vezetői képességének gyengeségére utal).

A generációs párbeszéd segítője:
- Önismeret; állandó, belső önvizsgálat, mely azonban a visszacsatolás nélküli hierarchiákban nehezen alakul ki (a felelős vezetőnek nem feltétlenül szakértőnek kell lennie, hanem működtetnie kell a rendszert). A fiatalok pár tízezer forintos ösztönzésért, egy-két tanulmányútért, vállon veregetésért megcsinálnák a csodát. Ha hagynák őket.
- A fiatalabb generációk képviselőinek véleményét is folyamatosan kikérni (ez kockáztatja ugyan a szakmai mindenhatóság képzetét, ugyanakkor növeli a vezető hitelességét)
- A szakmai ismeretek és kapcsolatok (mint tőke) megosztása (az ilyen vezető gyakran viszi rendezvényekre munkatársait -- vö.: shadowing --, akik jelenlétében, előzetes kontroll nélkül meg is szólalhatnak).
- Az utódkiválasztás rendszere nem korlátozódik belső munkatársakra.
- A szellemi és szakmai teljesítményei csúcsán a staféta átadása (a csúcs után kezd el erősödni a szánalom-faktor, mely jellegéből adódóan informális, és gyakran párhuzamosan jelentkezik a hivatalos szakmai elismerésekkel).

(A vezetők megítélését mindazonáltal nehezíti, hogy könnyebb egy idegent számonkérni, mint a helyébe képzelni magunkat. Másrészt gyakori, hogy maga a vezetői attitűd a probléma fő oka: 'Vagy látod a problémát, vagy magad is a probléma része vagy.' Azaz maga képtelen a megoldásra, ám távozásával gondok is megszűnnek.)
E módszerekkel az idősödő vezető nagyobb eséllyel arathatja le a közalkalmazotti juttatásokon túl szerezhető, a következő generációktól az őszinte elismerést -- azon túl, hogy hozzájárul a szakma egészének frissüléséhez. (Hazai könyvtáros szakemberek véleményét összegezve összeállította: MG)

- Egyetért az itt leírtakkal? Kiegészítené-e saját tapasztalataival? Írjon a KIT-nek, pl.: mikulasg@gmconsulting.hu .