Az itthon tapasztalható negatív hozzáálláson és megbélyegző viselkedésen aligha próbálnak érdemben változtatni a népegészségügyi és egyéb döntéshozói intézkedések: régóta kritikusan alulfinanszírozott a szektor, és lakosságarányosan tartósan alacsony a lelki egészséggel foglalkozó szakemberek (klinikai szakpszichológus, pszichiáter, pszichoterapeuta) száma. Jelentős mértékű a szakemberek elvándorlása, az itthon maradók pedig gyakran magánrendelést indítanak az alacsony fizetések kompenzálására, de az sok páciens számára nem megfizethető. Aggasztó, hogy a magyar társadalom jelentős része egyszerűen nem tud lelki egészséggel foglalkozó szakemberhez eljutni. Az okok között szerepelnek a segítségkéréshez kapcsolódó megbélyegzés kulturális hatásai, a szakemberek alacsony száma és az általánossá vált magánrendelések megfizethetetlensége. A feloldatlan lelki nehézségek és kezeletlen mentális betegségek nem csupán az életminőségen rontanak, de a korai halálozási adatokhoz is hozzájárulnak: a lelki segítség hiánya például bizonyítottan növeli az öngyilkosság kockázatát. Az öngyilkossági mutatók terén Magyarország márpedig sajnálatos módon rendszeresen az európai élmezőnyhöz tartozik.

A University College London (UCL) Social Sciences BSc szakán idén leadott szakdolgozatomban - mondja Vincze Katalin - a Magyarországon tapasztalható lelki egészséggel kapcsolatos segítségkérést övező megbélyegzés különböző aspektusait kutattam, nemzetközi mintákon validált pszichológiai mérőeszközök magyarra fordított változataival. A kutatás anonim, magyar nyelvű online kérdőíven alapult, melyben 18. életévüket betöltött személyek vehettek részt. A minta (N=271, a nem teljes válaszokat is beleértve) közel sem nevezhető reprezentatívnak: arányaiban sok a nő (66%), a magasabban képzett (55,3% befejezte a felsőoktatást, további 29% pedig diák) és a nagyvárosban vagy agglomerációban élő válaszadó (86,2%), ezenkívül a válaszadók csupán 3%-a jelezte, hogy etnikai kisebbséghez tartozik. (Ez utóbbira azért lenne fontos nagyobb figyelmet fordítani, mert egy csoport tagjai elleni szisztematikus diszkrimináció fizikai és lelki értelemben rontja az egészséget, és növeli az öngyilkosság kockázatát.)