A legfrissebb olvasási felmérések szerint több évfolyamon romlott a tanulók olvasási megértési képessége az USA-ban. Egyre nagyobb a szakadék a jó és gyenge teljesítményű diákok között [Magyarországon is link ]. Esélyes, hogy az okok mögött az oktatás megváltozása áll. A rendszer ugyanis figyelmen kívül hagyja a fejlődéspszichológiát, ami szerint amikor nagy nyomást helyezünk a gyerekekre - túl sokat, túl gyorsan várunk el -, több kárt okozunk, mint hasznot.
1. Túl korán - A korai olvasáselőkészítés miatt a gyerekeket kudarc ér kudarc után. Ugyanis a tapasztalatok szerint mindezzel sokukban szorongást idézünk elő.
2. Túl gyorsan - Sok helyen kimondott-kimondatlan elvárás, hogy akár már karácsonyra tudjanak olvasni a gyerekek. Ez ugyan többé-kevésbé elérhető, de ez túlságosan leterheli a rövid távú memóriát. És mindez az érdeklődés kifejlődése és az ismeretszerzés folyamatának rovására történik. A sietség miatt a gyerekeknek kevés esélyük marad arra, hogy megleljék az olvasás örömét. A túl gyors tanulás eredménye továbbá a hézagos ismeret, amelyből alacsonyabb szintű jártasság lesz.
3. Túl sokat - A hatodik osztályra a diákok szakos pedagógust kapnak az egyes tantárgyakhoz. Ők elvárják, hogy diákok készítsék el a házi feladatokat, olvassanak hozzá és feleljenek belőle. Ám gyakran a diákokat elbátortalanítja a tantárgyhoz kötődő olvasmányok nagy száma. Könnyen megutálják a feladatokat, nem is beszélve önkéntes olvasásról. De a csökkentés sem célravezető már itt: minél kevesebb feladatot kapnak, annál gyengébb lesz olvasási szintjük.
Az olvasás régen kiváltság volt, az időtöltés és a kultúra megosztásának eszköze. Az utóbbi időben vált alig többé, mint az információszerzés kényszerített módszerévék. Gyakorlatilag arra ösztönözzük a tanulókat, hogy minél hamarabb, minél gyorsabban és minél többet olvassanak. Ami által viszont belekeserednek, s végül elutasítóvá válnak az olvasással szemben. Egy megutáltatott eszközzel pedig szinte alkalmatlanná lesz az ismeretszerésre. (ref.: MG)