Nemrégiben tettük fel a kérdést: miért nem gondolkodnak a szervezetek? link - Talán mert prominenseik még nem vezetők? (MG)
Simon Sinek: Vezetőnek lenni választás, nem rang kérdése. Sokakat ismerek a szervezeti ranglétra tetején, akik semmiképp nem nevezhetőek vezetőnek. Van tekintélyük és mi engedelmeskedünk nekik, hiszen felettünk állnak, ám nem követnénk őket. És sokakat ismerek a szervezet alján, akik nem rendelkeznek hatalommal, mégis vitathatatlanul vezetők, mert úgy döntöttek, gondoskodnak a tőlük balra állókról, és úgy döntöttek, gondoskodnak a tőlük jobbra állókról.
Ezt jelenti vezetőnek lenni.
Hallottam egy történetet tengerészgyalogosokról, akik kint voltak a hadszíntéren, és amint az feléjük szokás a tiszt evett utoljára. Embereit előre engedte, ám mikor ők végeztek, neki már nem maradt étel. Mikor mentek vissza a terepre, az emberei a sajátjukból hoztak neki ételt, hogy ő is ehessen, hiszen ez így van rendjén. Ők a vezetők, mert elől mennek. Ők a vezetők, mert mindenki más előtt vállalják a kockázatot. Ők a vezetők, mert áldozatot hoznak, hogy embereik biztonságban lehessenek, és jól járjanak, így erre a természetes válasz nem is lehet más, mint hogy embereik is áldozatot vállalnak értük. Vérüket, verejtéküket és könnyeiket adják azért, hogy vezetőjük elképzelése valóra váljon, és mikor megkérdjük őket, mégis miért tesznek így, miért adják vérüket, verejtéküket és könnyeiket azért az emberért, mind ugyanazt felelik: "Mert ő is megtette volna értem."
Hát nem egy ilyen szervezetben szeretnénk dolgozni mindannyian?