Két további észrevételt kaptunk a "Szakmai vitáink..." véleményezendő téma kapcsán. Folytatva tehát összegzésünket link :
Szabó Eszter (Debrecen) észrevétele: "A döntésekbe ideális esetben a könyvtáron kívüli szakemberek minél szélesebb körét és a használókat is be kell(ene) vonni."
Illetve a másik: "Szakmai vitáinkban a megfelelő információkkal rendelkezők döntenek ideális esetben. A halogatás is jellemző, pl. könyvtáros életpálya modell, amiről már évek óta "szó van, döntés nincs".
A statisztika változásairól szóló viták pl. fontosak voltak, de a változtatás bevezetését nem előzte meg a fogalmak definiálása / átgondolása, emiatt az adatok továbbra is összehasonlíthatatlanok lesznek. (Különösen igaz ez pl. a rendezvénystatisztikára, ahol a könyvtárosok számára nem volt egyértelmű, hogy a statisztikai lapon egy rendezvényt csak egy kategóriába vagy több kategóriába lehet-e besorolni? Ha ez 2018 elején még probléma volt, akkor a statisztika reformját megelőző vitában született döntést sem vehetem komolyan.) Ha az adatok nem hasonlíthatók össze, arra mit építhetünk?
Egyelőre a könyvtárak próbálnak alkalmazkodni a felülről hozott döntésekhez, amelyek valós társadalmi igények kielégítésére törekvésen alapulnak, mint pl. a szélsebesen elstartolt DJP-program, amihez forrást is rendeltek, ugyanakkor más programoknál kevésbé látom ugyanezt, mint pl. az Internet Fiesta vagy az októberi Országos Könyvtári Napok.
A KATALIST-en folyó viták sokszor ún. "meddő viták", néha a vitakultúrát is nélkülözik. Leginkább kirívó példa a rovásírásról szóló vita volt, de a rabok által történő digitalizálást is említhetném. Szerencsére mindig akadnak felkészült kollégák, akik "segítenek eloszlatni a ködöt". Ezért örültem annyira pl. az IFLA-konferenciának vagy a Könyvtári Intézet kérdőívének. Úgy érzem, a szakmai viták szűk körben zajlanak, nélkülözik a döntésekhez szükséges, optimális társadalmi hátteret."