A közgyűjtemények, könyvtárak, levéltárak, múzeumok és a közművelődési intézmények munkatársai továbbra is a közszféra legrosszabbul kereső dolgozói közé tartoznak.
A Medgyessy-kormány 2002 szeptemberében átlagosan 50 százalékkal emelte meg a közalkalmazottak bérét. A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) 2020-as felmérése szerint a kulturális szféra dolgozóinak mintegy 70 százalékkal csökkent a reálbére 18 év alatt. (Jelenleg mintegy 9-10 ezer ember dolgozik ebben a szférában.) A 2010-es évek közepére az ágazat szinte minden dolgozója a garantált bérminimumot kapta, végzettségtől, szakmai gyakorlattól függetlenül. Egy érettségizett, pályakezdő, valamint egy tudományos fokozattal, címekkel, akadémiai tagsággal rendelkező munkatárs egyaránt.
2020 májusában a parlament megfosztotta a kulturális dolgozókat a közalkalmazotti státusuktól - az érintett szakszervezetek korábban a húsvéti munkaszünet négy napját kapták meg a törvénymódosítás véleményezésére -, mondván, a Munka Törvénykönyvének hatálya alá tartozva a bérük majd jelentősen emelkedni fog. (2008-ban befagyasztották a közalkalmazotti bértáblát, amelyet csak a minimálbér-emelés, illetve a garantált bérminimum emelése korrigált.) "Azokra a könyvtárosokra, akik nem csinálnak semmit, azokra nem lesz majd szükség, ám akik aktívan kitalálják, hogyan lehet új és új programot hozni, ők nagyon sok pénzért dolgozhatnak majd" - fogalmazott akkor Fekete Péter kulturális államtitkár, akarva-akaratlanul is rámutatva arra: a szerződéses munkatársakat könnyebb elbocsátani, mint egy közalkalmazottat. Fekete később bocsánatot kért a "láblógatós könyvtárosok" hasonlatért - ez nem az a szféra.
Valódi béremelésre ott van lehetőség, ahol a fenntartó közelebb áll a tűzhöz, jó viszonyban áll az adott kormánnyal - fogalmazott a KKDSZ alelnöke, Papp Katalin, utalva olyan kiemelt intézményekre, mint a Magyar Nemzeti Múzeum vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum.