Új helyre költözött a zaránki könyvtár. 'Kinőtték' a régi, háromszor három méteres szobácskát, most kaptak egy nagyobbat. A járási könyvtár segített bebútorozni, a községi tanács rendbe hozni, s a könyvtáros, Szarvas Ferencné nem minden dicsekvés nélkül jegyzi meg, hogy ez az új könyvtár óriási lépés előbbre... Az alig több mint ezer lelket számláló faluban ugyanis minden negyedik lakos tagja a könyvtárnak. Az olvasók életkora: nyolc esztendőtől nyolcvanig. Iskolai végzettség és kor szerint természetesen sokféle az igény, és nem is könnyű minden kívánságnak eleget tenni az alig néhány ezer kötetes könyvállományból. A legfiatalabbak és a legöregebbek a mesét keresik. A tizenévesek kedvence Berkesi, húszon felül Szilvási. Az idősebbek Mikszáthot és Móriczot olvasnak, de kedveltek az új magyar írók és a régi külföldi klasszikusok. Hatvan éven felül elsősorban Jókai, a nagy mesemondó a legnépszerűbb. A község apraja-nagyja sok bizalommal fordul a fiatal könyvtároshoz, aki a legkülönbözőbb időben nem rest kinyitni a könyvtár ajtaját. Mert vannak 'rendhagyó' kölcsönzők. Fiatalasszonyok, akik vasárnap reggel ugranak be..., de van fordított példa is, öreg néni, aki este jár könyvet kérni. Fejlődik az olvasótábor, csiszolódnak az igények.., az évi 1500 forint, amit a tanács megszavaz a könyvállomány fejlesztésére, egyre kevesebbnek bizonyul. A könyvtáros reménykedik, hogy lesznek egyszer nagyobb lehetőségei is új könyvek vásárlására, s közben terveket szövöget arról, hogyan rendezi be a kultúrház átalakítása után azt a helyiséget, ahol nagyobb és végleges otthonra találnak a könyvek. Klubot és olvasószobát szeretne. Télre talán teljesülnek is elképzelései. (1968.!!! június 26.) - F: júl. 9.