A mobilkód olyan kétdimenziós vonalkód, amely rendkívüli népszerűségét a gyors visszafejtési sebességnek köszönheti. Az egyelőre elsősorban Japánban és Nyugat-Európában ismert kód felhasználását tekintve multifunkcionális: szinte bármilyen információ kódolására alkalmas akár nyomtatott (mint például könyvek, CD-lemezek borítóján, mozifilmek plakátjain stb.), akár online felületeken (portálokon), vagy elektronikus médiában (tévében) is. Nagy előnye az interaktivitás, a célzott elérés és az, hogy a felhasználó számára releváns információkat nyújtja. A mobilkódot a kamerás telefonnal lefényképezve a kódolvasó szoftver egy, a tartalommal szoros összefüggésben lévő helyre irányítja át a felhasználót, tehát egyfajta hidat képez az online és az offline tartalom között. A kódot a sarkaiban található jellegzetes négyzet alakú mezők miatt - amelyek egyébként szintén információhordozók - könnyű szkennelni, és szinte bármilyen szögből fényképezve (akár fejjel lefelé is) könnyedén azonosítható és feldolgozható jelet kaphat az eszköz. A mobilkód két használati módja: a push, illetve a pull. Push esetén a szolgáltató küldi ki a felhasználónak MMS-ben a kódot, mely számos célra alkalmazható, például jegyként a reptéren beszálláskor, vagy kuponként. Push esetén a felhasználó beszkenneli a (meghirdetett) kódot, mely átirányítja őt egy wapos vagy webes linkre, küldhet SMS-t, kódolt telefonszámot felhívhat, vagy elérhet szöveges információt is. - F: márc. 10.
-- A mobilkód a jövő tetkója. Néhány alkalmazás, videóval. - F: márc. 10.