Vestnik BAE. – Moskva, 2000-

(2015) 3., p. 45-49.

A nemzeti könyvtár a világon mindenhol az egyik legjelentősebb kulturális intézmény. Bár mindegyik egyedi, és Maurice Line szerint feladataikat országonként más-más módon teljesíthetik, jellemzőiket (állomány nagysága, gyűjtőkör, szolgáltatások stb.) tekintve nagyon eltérnek egymástól, alapfeladatuk közös: népük szellemi kincseinek gyűjtése és megőrzése. A nemzeti könyvtáraknak is alkalmazkodniuk kell a folyamatosan változó világhoz, tevékenységüknek meg kell felelnie a kor követelményeinek: egyfelől őrizniük kell a múltat, másfelől előre kell látniuk a következő nemzedékek igényeit.

A nemzeti könyvtáraknak különleges státuszuk miatt sajátos olvasóköre van: sok éven át a tudományos élet elitjét szolgálták ki, amit nemcsak az egyedülálló és értékes állomány, hanem a korlátozott hozzáférhetőség is indokolt. Ma a „tudósok könyvtára” koncepciót a „mindenki könyvtára”, vagy legalább a „sokak könyvtára” demokratikus koncepciónak kell felváltania. A nemzeti könyvtárak raktárakból fokozatosan mindenki által hozzáférhető, információs, kulturális-művelődési központokká válnak. Az értékes dokumentumok virtuális másolatait előállító új technológiák lehetővé tették a korábban zárt gyűjtemények megnyitását. A könyvtárakat mindig érdekelték az olvasók, a felmérések szerint a könyvtárak mindenütt hasonló problémákkal szembesülnek, a mai olvasóknak mindenhol hasonlóak az igényeik.

Ezeket a kérdéseket vitatták meg a 2014 decemberében 9 ország szakembereinek részvételével tartott nemzetközi konferencián. Legkiemelkedőbb eredményekről a Fehérorosz Nemzeti Könyvtár számolt be, a többi könyvtár adatai nagyrészt hasonlóak voltak. Az utóbbi 20 évben az olvasók több mint felét az egyetemi hallgatók jelentették (arányuk 50%-ról 73%-ra nőtt); az információkeresés célja szerint 64% volt a tudományos kutatómunka és 61% a tanulás. Az olvasók számára fontos, hogy az információ hiteles és a nap 24 órájában bárhonnan elérhető legyen, a nemzeti könyvtár adatai szerint a virtuális látogatók száma öt év alatt 15%-ról 56%-ra nőtt. Az internet megváltoztatja az olvasói szokásokat, főleg a fiatalok szeretnének gyorsan kész információt kapni, ezért inkább a dokumentumok vagy azok részeinek másolását igénylik a könyvtárban történő elmélyült olvasás helyett. Mindemellett sok olvasó kéri a könyvtáros segítségét az információ keresésében, az optimális források és csatornák kiválasztásában; bár 80%-uk állította, hogy tud önállóan dolgozni, 73%-uk még fejlődni akar. A könyvtárak ma már nem számíthatnak arra, hogy az olvasók fognak alkalmazkodni a könyvtári struktúrákhoz; szolgáltatásaikat és termékeiket integrálniuk kell a hálózati közegbe, ahol az olvasók nagy része már jelen van.

A könyvtárak általában gyorsan reagálnak az olvasói igényekre. A számítógépes technológiák, a távoli hozzáférés, az elektronikus hordozók kardinális változásokat hoztak a könyvtári és bibliográfiai szolgáltatásban. Mindenhol folyik az elektronikus könyvtárak, a teljes szövegű adatbázisok építése, a nemzeti örökség archiválása. Az utóbbi időben nőttek az olvasók komfort iránti igényei, ideértve, főleg a diákok esetében azt is, hogy a könyvtáros foglalkozzon velük. 30%-uk igényli az egyedüllétet vagy csoportos munkát lehetővé tévő helyiségeket. Bár az ideális nemzeti könyvtár kényelmes, világos, jól felszerelt, sok az olvasó, a szabadpolcos állomány stb., az olvasók szeretnék, ha megmaradna a könyvtár korábbi atmoszférája, szerencsésen egyesítve a múltat, a jelent és a jövőt. Szakmai körökben azonban olyan nézetek is vannak, hogy nem szabad mindenben engedni az olvasóknak.

A könyvtári komfort kapcsán a figyelem az épületekre és a helyiségekre is irányul. Az utóbbi években költözött új épületbe a Fehérorosz Nemzeti Könyvtár (2006), az A. Navoi Üzbég Nemzeti Könyvár (2012), „A fény várába” (Zamok sveta) a Lett Nemzeti Könyvtár (2014).

(Viszocsekné Péteri Éva)