Szeretnék figyelmükbe ajánlani két cikket, ami a technikai fejlődés és a
csökkenő energiafelhasználás közötti kapcsolatot vizsgálja, és kimutatja,
hogy a papírmentes iroda, a digitális iroda több erőforrást használ, mint
elődje. Javaslom a hosszú távú könyvtári stratégiák megalkotásakor a
kérdés megvitatását, különös tekintettel a fogyatkozó energiahordozókra.
Érdekes kérdés, hogy vajon mennyi felhasznált energia kell a
"boldogsághoz, a jó társadalomhoz". Sokféle társadalmi berendezkedés
létezett a múltban is, és most is párhuzamosan egymás mellett- a nyugati,
fosszilis energiaféleségekre alapozott társadalmi/gazdasági modellt sokan
kockázatosnak és folytathatatlannak tartják és ezzel a véleményükkel sok
megszokott, szeretgetett jövőképet koszolnak össze.
üdvözlettel
Gondos Gábor
Richard York: Ökológiai paradoxonok
E helyütt két társadalmi-ökológiai paradoxonra hívom fel a figyelmet. A
Jevons-paradoxon azon a megfigyelésen alapszik, hogy egy természeti
erőforrás kiaknázásában bekövetkező hatékonyságnövekedéssel gyakran jár
együtt az erőforrás fogyasztásának növekedése. Hasonlóan, a papírmentes
iroda paradoxona szerint a természeti erőforrások helyettesítőinek
kifejlesztése nem minden esetben vonja maga után az adott erőforrás
felhasználásának csökkenését, sőt, alkalmanként annak növekedéséhez
vezet. E két paradoxon kétségbe vonja, hogy a technológiai előrelépések
önmagukban minden körülmények között a természeti erőforrások megőrzését
eredményezik.
A teljes cikk: http://kovasz.uni-corvinus.hu/2008/york.pdf
Az alábbi részlet Lorenz M. Hilty tollából az Információs Társadalom című
lap 2009/3-as számában olvasható.
"Az információs társadalmi technológiák terjedése közvetlen és közvetett
módon egyaránt kihatással van a gazdaságra:
– közvetlenül magának az IST-hardvernek a termelésén, felhasználásán és
hulladékká válásán keresztül,
– közvetve pedig a szubsztitúciós vagy helyettesítési, optimalizációs és
indukciós hatások révén.
A következőkben az IST mindkét típusú hatásaival foglalkozunk. Közvetlen
hatások Az információs társadalmi technológiák maguk is gyorsan változnak
egyre rövidülő innovációs ciklusokban. Ma a személyi számítógépet
tekinthetjük a legfontosabb eszköznek az IST körében, de ezt akár néhány
éven belül könnyen felválthatják más technikai eszközök. A közlekedés
telekommunikációs eszközökkel való kiváltásáról vagy a papír digitális
adathordozókkal történő helyettesítéséről folyó vitákban – hogy csak két
példát említsünk – rendszerint feltételezik, hogy a „virtuális"
alternatívák kevésbé anyagigényesek, mint a konvencionális megoldások. Ezt
a feltételezést azonban esetről esetre komolyan meg kell vizsgálni, ami
egyebek között annyit jelent, hogy az adott hardvertermékek egész
életciklusát kell értékelni (az LCA különösen fontos az elektronikai
készülékek esetében).
Ezen a területen először 2000-ben gyűjtöttünk össze bizonyos releváns
adatokat (Hilty et al. 2000b). A források értékelése feltárta, hogy
mindeddig csak a tévékészülékek, valamint a katódsugárcsöves monitorokkal
működő személyi számítógépek életciklusát vizsgálták, és a síkképernyős
kijelzőberendezések, a távközlési hálózatok, a
mobiltelefonok és a műholdas kommunikáció eszközei tekintetében még mindig
sok kérdés nyitva áll. A személyi számítógépeket illetően a legjelentősebb
eredmény az volt, hogy a számítógépek életciklusa során a legtöbb anyag-
és energiaráfordítás a termelés fázisában történik. A számítógépek
előállításához felhasznált anyagoknak csak
kevesebb mint 2 százaléka – egy tanulmány szerint mindössze 0,1 százaléka
– épül be magába a termékbe, a többi pedig gyártási hulladék. Az egyetlen
személyi számítógép előállítására fordított energia (5–12 GJ) körülbelül
tízszeresen meghaladja az átlagos felhasználási ciklus során elfogyasztott
energia mennyiségét.8 Egy színes tévékészülék előállításához negyedannyi
energiára van szükség, mint egy személyi számítógéphez.
A kommunikációs hálózatokat tekintve úgy tűnik, hogy ezek létrehozása és
működtetése – a személyi számítógépekével összehasonlítva – viszonylag kis
részét teszi ki az IST-nek tulajdonítható ökológiai terhelésnek. Egy
telefonvonal működtetésének energiaigénye például megközelítőleg évi 100
kWh (0,36 GJ/a) nagyságrendű.
Egészében véve a vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az IST-hez
nélkülözhetetlen alapvető technológiák felhasználásának anyag- és
energiaszükségletét nem szabad elhanyagolni, mivel befolyásolja az
információs társadalom ökológiai kompatibilitását.
Ennek mérlegelése csak még fontosabbá válik, ha tekintetbe vesszük, hogy 8
Az asztali személyi számítógépek esetében az újabb vizsgálatok már jóval
alacsonyabb arányokat állapítottak meg, ami azzal a ténnyel magyarázható,
hogy a termelés energiafelhasználása hatékonyabbá, a tipikus felhasználási
fázis pedig energiaigényesebbé vált.
Közvetett hatások
Az IST-nek a fizikai folyamatok világában kifejtett hatásait általában
három fő típusba szokták sorolni. Ezt a felosztást eredetileg a távközlés
által a közlekedési forgalomra gyakorolt hatások osztályozására vezették
be, s így leginkább ennek a speciális esetnek a példáján keresztül
világítható meg. Megjegyezzük azonban, hogy ezeket a kategóriákat
általánosítjuk az IST minden fajtájára és azok mindenféle fizikai
folyamatra
gyakorolt hatásaira. A következő hatásokat különböztetjük meg: –
szubsztitúciós hatás (a fizikai forgalom helyettesítése távközléssel), –
optimalizációs hatás (a távközlés hozzájárulása a forgalmi rendszerek
optimalizálásához),
– indukciós hatás (a távközlés igénybevétele következtében, például a
termelés
megosztott formáinak lehetővé tétele révén létrejövő forgalom). Vizsgáljuk
meg a papírfogyasztás példáján, hogy ez a felosztás hogyan alkalmazható
más területeken! A személyi számítógépnek az írógép modern formájaként és
különösen az e-mail üzenetváltások, illetve a világhálón és az interneten
keresztül elérhető más szolgáltatások közvetítőjeként ténylegesen megvan
az a potenciálja, hogy csökkentse a papírfogyasztást. Tengernyi szöveges
és grafikus információ szerezhető meg közvetlenül a képernyőről, amely sok
esetben ténylegesen helyettesíti a papírt. Tapasztalható továbbá az
optimalizációs hatás is, mivel ma például igen sok hibát ki lehet
javítani, mielőtt egy-egy szöveget vagy képet első ízben kinyomtatnánk.
Mindazonáltal – mint az olvasó is tudhatja saját mindennapi
tapasztalataiból – az indukciós hatás messze felülmúlja az egyéb
hatásokat, mivel a mai személyi számítógépes és nyomtatási technológia
lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy oldalak százait nyomtassa ki
csupán néhány kattintás segítségével. Ennélfogva a papírfogyasztás
tekintetében az IST – mindent egybevetve – hozzájárul az elmúlt hatvan év
során megfigyelt általános növekedési trend fenntartásához (Ehrenfeld
1998). Az egy főre
jutó papírfogyasztást sok helyen komolyan számításba veszik a jólét egyik
indikátoraként.
A svájci napilapok a közelmúltban ünnepelték azt a tényt, hogy egy átlagos
svájci állampolgár ma évente 240 kg papírt fogyaszt, és ez a trend csak
erősödik. Ez a hatás volna az, amit az információs társadalomtól vártunk?
Napjainkban valószínűleg mégis a közlekedés az a legfontosabb terület,
ahol az IST szubsztitúciós és optimalizáló hatásait túlkompenzálják az
indukciós hatások. Míg a távmunkából és a távszolgáltatások különféle
fajtáiból eredő helyettesítési hatások (például a szoftverek automatikus
„karbantartása" vagy az „e-bankolás" területén) csökkenthetik a fizikai
forgalmat, a piacok globalizálódásából és a távközlési hálózatoknak
köszönhetően megvalósuló megosztott termelési formákból eredő indukciós
hatások világosan láthatóan eltérnek a fenntarthatósághoz vezető úttól.
A v i s s z a c s a p ó h a t á s
A várakozásainknak ellentmondó trendek – például a papírfogyasztás és a
közlekedési forgalom növekedése – a „visszacsapó hatás" (rebound effect)
jelenségére nyújtanak példát. Ezt a hatást eredetileg az energiaszektorban
fedezték fel, és abban nyilvánul meg, hogy a hatékonyság növekedésével
létrehozott nyereséget kiegyenlíti vagy akár túlkompenzálja a mennyiségi
növekedés (Binswanger 1999). Az energiahatékonyság (a bruttó hazai termék
és a teljes energiafogyasztás hányadosa) az erősen fejlett országokban az
elmúlt évtizedek során folyamatosan növekedett, évente körülbelül egy
százalékkal. Ezt a „megtakarítást" azonban túlkompenzálja a bruttó hazai
termék (GDP) növekedése, úgyhogy abszolút értékben egyre több energia
felhasználása történik minden évben.
Ez a helyzet aligha fog változni az információs társadalomban: az IST
révén elért valamennyi szubsztitúciós és optimalizációs hatás új
szabadságfokokat hoz létre, amelyeket a mennyiségi növekedésre használnak
fel. Nagyon gyakran előfordul, hogy a régi technológiák felhasználása is
tovább növekszik, miközben az újakat ezek kiegészítéseként alkalmazzák,
hozzájárulva a régi technológiákkal addig elért határok kiterjesztéséhez.
F. J. Radermacher megfogalmazásában: „A 'csapda', amelybe a technikai
haladás során újból
és újból beleestünk, voltaképpen abban áll, hogy valami (a visszacsapó
hatás) mintegy 'ráadásként' mindig hozzáadódik ahhoz, ami azelőtt is
folyt. Ez a hatás előrejelzi, hogy a piaci erők – az emberiség látszólag
korlátlan fogyasztási kapacitására építve – arra fogják felhasználni az új
technológiákat, hogy egyre több és több erőforrás kiaknázásával mind több
tevékenység és funkció ellátását tegyék lehetővé új és még újabb
szolgáltatások és termékek létrehozásával" (Radermacher 1996). A
visszacsapó hatás legszemléletesebb példáját maguk az információs és
kommunikációs technológiák nyújtják. A már említett Moore-törvény szerint
a digitális elektronika fejlődése három-négy év alatt a
gyártástechnológiai
eljárások négyszeres arányú dematerializálódásával jár együtt. Felmerül a
kérdés, hogy ez a folyamatos, drámai mértékű dematerializálódás miért nem
vonja magával az IST által létrehozott teljes energia- és anyagáramlás
megfelelő csökkenését. A helyzet ugyanis ennek éppen az ellenkezője: az
elektronikai iparágak részesedése az energiafogyasztásból továbbra is
növekszik, és az elektronikus hulladék mennyisége azt jelzi, hogy az
anyagfelhasználás is hasonló ütemben emelkedik.
A jelenlegi gazdasági keretfeltételek között legvalószínűbb forgatókönyv
2015-ig az IST-piac folytatódó exponenciális bővülését jelzi, ami a
használatban levő IST-eszközök összes fizikai tömegének lineáris
növekedését eredményezi (Hilty et al. 2000b).
Az elmondottakból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az
ökohatékonyság vagy a dematerializáció irányában végbemenő technikai
fejlődés szükséges, de nem elégséges feltétel a fenntarthatóság mint cél
megközelítéséhez. Ugyanakkor a politikának olyan globális
keretfeltételeket kell megteremtenie, amelyek a ritka ökológiai
erőforrások világszinten
optimális allokációját biztosítják piaci mechanizmusokon keresztül. A
keretfeltételek megváltoztatásának szükségességét hangsúlyozza az
Információs Társadalmi Fórum is: „A visszacsapó hatást a globalizált
gazdaságban csakis az korlátozhatja, ha a politikusok megfelelő és a
világgazdasági rendszer szerves részeként funkcionáló társadalmi és
ökológiai védőkorlátokat állítanak fel. Az ilyen védőkorlátokat helyi
szinteken országos és regionális keretfeltételek formájában kell
bevezetni"
Továbbiak:
http://www.infonia.hu/digitalis_folyoirat/2009_3/i_tarsadalom_2009-3.pdf
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
