Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A sajtó üdvrivalgott, amikor egy buszsofőr elvállalta a magyar whistleblowerek (közérdekű bejelentők) hálátlan szerepét: Molnár Ferenc ország-világ előtt 2008 májusában feltárta a BKV-nál folyó kétes ügyleteket, szólt a buszok borzalmas műszaki állapotáról, az általános nemtörődömségről. Az eredmény: koholt indokok alapján munkaadói kirúgták, most pedig csak áltatják, és csak akkor vennék vissza, ha minden anyagi követeléséről lemond.

Zsarolható volt, ezért inkább meghunyászkodott és összejátszott a bűnözőkkel - ha nem is pontosan ezekkel a szavakkal, de így magyarázta a BKV egykori megbízott vezérigazgatója, hogy miért nem szólt előbb a rendőrségnek arról, mi folyik a közlekedési társaságnál. Balogh Zsolt többször is gyávának nevezte önmagát, amiért aláfeküdt a BKV-t saját pénztárcájuknak tekintő csapat, azon belül is Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes akaratának. Hagyó persze tagadja Balogh állítását, hangoztatva: tiszta lelkiismerettel áll bármely, tevékenységét vizsgáló fórum elé. Tiszta lelkiismerettel, de nem szívesen – tehetnénk hozzá, hiszen a politikusnak esze ágában sincs lemondani képviselői mandátumáról, illetve mentelmi jogáról. Csak a szocialista pártban függesztette fel tagságát, így próbálva mentesíteni az MSZP-t a BKV-s balhéktól.

Ám nem minden BKV-dolgozó volt hozzá hasonló. Volt a vállalatnál olyan ember is, aki az állását kockáztatva ment neki a „nagyoknak”. Molnár Ferenc buszvezetőről van szó, akit – micsoda véletlen – azután távolítottak el a cégtől, hogy kinyitotta a száját és arccal, névvel a nyilvánosság elé állva kiteregette a piszkos ügyeket. A hivatalos indoklás szerint azért bocsátották el, mert öt fegyelmit gyűjtött össze abban az évben. Csakhogy ebből hármat azért  kapott, mert nyilatkozott, egyet azért, mert egyszer tíz perccel előbb tért vissza a buszgarázsba. A végső lökést az adta, hogy egy belső traffipax gyorshajtást állapított meg nála. A traffipaxot épp aznap állították rá, amikor újból megjelent egy sajtónyilatkozata. Molnár ellen a kirúgásához vezető jogi eljárást az a Sziebert György koordinálta, akit nem sokkal később letartóztatott a rendőrség, mert a gyanú szerint kenőpénzt vett át egy mélygarázsban.

Molnár nemcsak a BKV vezetésével (akiknek élén ekkor már Kocsis István állt) és a vállalatot saját játszóterének tekintő fővárosi politikusokkal, hanem a szakszervezetekkel is konfrontálódott, azt állítva: a buliban ez utóbbiak is benne vannak. Szállította is szépen a sztorikat a sajtónak a szakszervezeti mutyikról, azóta megszüntetett honlapján pedig sorra jelentette meg értesüléseit. Még a BKV-nál dolgozott, amikor 2008 tavaszán szakmai fórumot szervezett, ahol kendőzetlenül beszélt volna a belső ügyekről. A fórumra hivatalos volt többek között Vadász György, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, Nemes Gábor, a közlekedési dolgozók sztrájkbizottságának szóvivője, Vitézy Dávid, a VEKE szóvivője és Rubik Pál, a gépjármű szakoktatók szakszervezeti vezetője. A gyűlésen a buszvezető feltárta volna a buszok kétségbeejtő helyzetét, felvetette volna, hogy a dolgozók nem kapnak tájékoztatást, mi történik a BKV reklámbevételeivel, amelynek összege körülbelül annyi, mint amennyit az utasoktól beszednek. A fórumból aztán nem lett semmi, mert a meghívottak az utolsó pillanatban egységesen visszamondták a részvételt.

A kitálaló Balogh Zsolt hétvégi nyilatkozata – miszerint a korrupciós pénzekből a szakszervezethez is folyt egy kis summa - utólag Molnár Ferenc állításait igazolja. A szakszervezeti vezetők persze tagadnak. De lehet-e hinni annak a szakszervezetnek, melynek az egyik vezetője a szakszervezet pénzéből a titkárnő nevére vásárol földet mindenféle következmény nélkül? Vagy amelyik a BKV-tól fillérekért bérel egy luxusbuszt, hogy aztán piaci áron a titkárnő férjének adja azt bérbe?

Amikor Kocsis István és a Hagyó Miklós közötti háború végjátéka sztrájkba torkollott, Mihálszky Gábor vezérigazgató-helyettes telefonon hívta fel Molnárt, arra kérve, jöjjön vissza a vállalathoz. Ugyanezt ígérte neki Kocsis István is. Molnár szerint a vezérigazgató azt mondta neki: kirúgása az előző menedzsment elhibázott döntése volt. Egyben megígérte, hogy kivizsgálja a buszvezető ügyét. Úgy tűnik, a vezetőség csak hitegette Molnárt. Miután ugyanis véget ért a sztrájk és a menedzsment megegyezett a szakszervezetekkel, már nem várták vissza annyira, a felvételt egyre halogatták. Végül néhány napja közölték vele: csak akkor veszik vissza, ha lemond a BKV-val szembeni kárigényéről. Merthogy kirúgása után a buszvezető munkajogi pert indított a társasággal szemben, másfél milliót követelve, annyit, amennyi jövedelmet veszített indokolatlan eltávolítása miatt. A BKV-nál milliárdok tűntek el, de Molnár kiesett másfél millióját sajnálják.    

D.A.