Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMTovábbi Életmód cikkek
A könyvhét nem sokban különbözik az Erotika kiállítástól: más a célközönsége, de ugyanúgy az emberekben aljasul meglévő örömszerzést alakítja át pénzköltéssé. Ki kell elégülnünk! Az olvasás hosszabb folyamat, nem véletlenül hasonlítják a szexhez, van eleje, vége, csúcspont, kielégülés, csalódás.
A letöltés, bármennyit is beszélnek a könyvesek erről, még nem komoly szempont, így a könyvhét a hagyományos, nem technicizált szexuális izgalomról szól, a szerzésről és az utána következő aktusról. Elolvastam a könyvesblogos Miklya Anna kemény és szerelmes első könyvét, elkezdtem már a kritikusok által imádott új Garaczit, a szintén méltatott Esterházyt viszont félre kellett tennem. Egyszerre, pár óra alatt akarok elfogyasztani mindent, ilyen lett a kulturális fogyasztásunk: mértéktelenségig képesek pörgetni egy-egy termékkel szembeni várakozásunkat. És erről a könyvesek tehetnek a legkevésbé, ők még nem hájpolnak termékeket, csak az olvasók. Ez nem a hollywoodi blockbusterek felajzott világa, ahol még a rosszabb filmek is óriásiakat képesek robbanni. Ez az olvasók világa, akik várnak és vágynak egy-egy szövegre, amivel hosszas elnyújtottságban alakítanak ki intim viszonyt.
Digitális könyvhét
Ahogy a szexuális életünket megváltoztatta a technika, úgy olvasási szokásainkat is meg fogja. Mindig lesz nálunk 50 könyv, egy pici kütyüben. Bármikor letölthetik bármit, nem kell megteremteni az olvasás idejét és helyét, adva lesz. A könyvhéten voltak ekönyvesek is: a látogatók fogdosták, tapogatták, hasonlítgatták az ún. igazi könyvekkel, ahogy mondták, a kis hordozható olvasókat. Ismerkedés zajlik, tapizás és stírölés, tudjuk, mi a vége.
Arra még választ kell adni valakinek, hogy a könyvnél a szöveg maga vagy a termék egésze a fontosabb a vásárló számára. Az utóbbi hónapok nagy ekönyves kapkodásai után letisztulni látszik, hogy lemaradva nem vagyunk semmiről, a félelem oka az ismeretlenségben rejlik. A kiadók többet foglalkoznak azzal, hogy min lehet olvasni, mint a szövegek elérhetővé tételén, vagyis a jogok megszerzésén.
A könyvek digitalizálása hosszú ideje zajló téma, de még én is könnyes szemű szentimentálissá válok, amikor végre sikerül megszereznem egy kiszemelt könyvet. Mert a könyvhéten vásárolni kell, meg aláírartni, még ha szegény szerzőket sajnálom is. Csak néhány van, akinél komolyabb érdeklődés van, mert a hírnév mellett ezt komolyan fel is kell építeni, és itt jön a baj. Magyarországon általában a szerző egy név, nem egy arc, egy habitus vagy egy megszólalás. Kiültetik őket, mint piacon a dinnyéket, ők meg csak várnak a napsütésben, hogy dedikáljanak. Ha van cél jövőre, ennek az átalakítása úgy, hogy ezek események legyenek.
Változások
Tavaly kis változás indult be a könyvhéten, talán a könyvesblogos reformkísérletnek köszönhetően is: nem volt tartható, hogy a könyvhét nem fesztivál a szónak a szórakozás felőli értelmében. A szervezők, nagyon helyesen, éjfélig húzták a nyitva tartást, szombat este még dj játszott, írók, költők és olvasók lepték el a teret. Még csak tapogatóznak, pontosan mit kellene csinálni, de ha maradnak befogadók, egyszer szuper esemény lesz ez.
A programok és megjelenés terén még sok tennivaló van, de az irány jó: megmutatni, hogy nem csak a könyveladásról szól a könyvhét. Mert persze arról, ezért is fura, hogy milyen óvatosak a kiadók, sok könyvet egyszerűbb megvenni interneten, így a vásárlás már nem fogyasztás, hanem gesztus és tiszteletadás. Hogy én ott és akkor és annyiért veszem meg. Belefutottam pár könyvbe így, a többit felírtam, lehet rendelni. Így alakítja át az internet az olvasási szokásokat: ahol könnyebb, olcsóbb, onnan fogok vásárolni.
A fehér szalag
A könyvhét szép nyári esemény, mégis volt tematikája idén: a fehér szalag. Legújabban a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete kérte fel az olvasást szerető kiadókat, szerzőket, olvasókat, hogy a fehér szalag kitűzésével kampányoljanak a Márai-program mellett. Nem tudni, mi lesz az egymilliárdos projekttel, de soha nem késő mellette kiállni, mondják. A lényeg leegyszerűsítve: kortárs magyar szerzők műveinek egy részét felvásároltatják a könyvtárakkal, így a könyvtárak is jutnak könyvekhez, a kiadók pénzhez, az olvasók meg könyvhöz, sőt a könyvtárat is újra felfedezik.
A Márai-program fél éve fontos témája a hazai könyvkiadásnak, ettől várták azt a pluszt, tőkeinjekciót, amivel a normális meneten túl lehet segíteni a hazai könyvkiadást. A Nemzeti Kulturális Alap által gründolt projektet Hiller István minisztersége alatt kezdték el, és most az átmeneti időszakban fúrták meg. Sokan kitűzték a szalagot.
A Vörösmarty téren sok minden elhangzott a Márai-programról, de két fő csapásirány van: 1. Orbánéknak jól jön, hogy nem kell olvasáskampányra elszórni egymilliárdot, 2. Orbánéknak jól jön, mert majd rendesen megcsinálják, kicsit a saját körüket támogatva, úgyis sok mindent elvettek idő közben a frissen kinevezett kulturális államtitkártól, az író Szőcs Gézától.
Szőcs egyébként dedikálta az Ulpius-háznál megjelent új kötetét Vass Virág előtt, mentek is, kértek is, kaptak is aláírást az emberek.