Tisztelt könyvtárosok!
A KIT hírlevélben olvastam (2010/20.), hogy Fehér Miklós zentai előadása szerint a könyvtár olyan közösségi tér, melynek küldetése a tudásátadás. Mint régi könyvtáros, örömmel fogadtam ezt az újszerű szerepkijelölést a közelmúlt megfogalmazásaiban is, mert régebben is végeztünk ilyen feladatot, de nem volt deklarálva kellőképpen a könyvtár közösségi tér – akár agóra vagy találkozóhely - jellegének (ahonnan „ mindenki egyaránt vehet” …), másrészt a tudásátadás szerepének kiemelése. Szerencsére a könyvtári stratégia deklarálta a szerepet, és a pályázatokban ehhez arányosan rangsorolta a tevékenységet az élethosszig tartó tanulás támogatásának keretében.
A szakmán belül ez természetes, de ez a hivatásunk egyáltalán nem mondható kellően ismertnek vagy elismertnek a nem könyvtáros környezetekben.
Viszont a „Tíz évente lecserélendő a [közkönyvtári teljes] állomány” vélemény, amelyet a rezümé szintén Fehér Miklós előadásához köt, bizonyára nem hangozhatott el ilyen formában, ezért nem is tulajdonítok túl nagy fontosságot annak, hogy nem értek egyet vele.
Az viszont érdekes lenne, hogy vannak-e standardok a közkönyvtári állományok frissen tartására, amely nyilván mintaállományokat vagy mintagyűjteményeket feltételezne mintakönyvtárak kijelölésével az ideális gyűjteményminták érdekében? Ahogyan pl. az OCLC WorldCat Content Analysis termékének segítségével könyvtártípusok gyűjteményét lehet gyorsan elemezni, értékelni oly módon, hogy a rendszer egy típusminta gyűjteményhez hasonlítja automatikusan az elemzésre kijelölt könyvtár gyűjteményét, értékelésre és megállapításokra alkalmasan, amely lehetővé teszi az egyéni adottságok megtartását is.
Vagy vannak a gyűjteményelemzésnek más módszerei is a könyvtárosok szaktudása mellett, amelyek mérhetőek és alkalmazhatók?
Üdvözlettel:
Horváth Zoltánné
Könyvtáros informatikus
