Falukép féldecivel
– Na, ez vagyok én! – mutat egy fotóra Feri bácsi. – Megismer?
A megfakult fekete-fehér képen egy meztelen csecsemő hasal a hatvanas-hetvenes évek kedvelt pózában. Mielőtt válaszolhatnék, a hátunk mögül egy kék overallos férfi szól közbe:
– Ez nem is te vagy. Feri bácsi leveszi a képet a tablóról, megfordítja, majd diadalittasan a hátán lévő feliratra bök:
– Tessék, nézd csak meg! Ugye hogy én vagyok az. Csak azóta megszépültem.
Hetek óta ez a játék folyik a pátkai kocsmában. A betérő vendégek előbb kikérik az italukat a csapostól, majd odaállnak a falra aggatott tablók elé, és képfelismerő versenyt játszanak. Több száz fotó sorakozik egymás mellett, mindegyiket a falubeliek készítették. Azért hozták be a kocsmába, mert a tulajdonos, Szalay Erika ezt kérte tőlük.
– Először csak marketingfogásnak szántam a dolgot – ismeri el a kocsmárosné. – Kiraktam egy tablót a falra, és feltűztem néhány képet a gyerekkoromból, a fiatalságom idejéből meg a kocsma történetéből. Aztán az összes vendégtől azt kértem, hogy nézzenek körül odahaza, és ők is hozzanak be pár fotót a múltjukból. Először csak egykét képpel gyarapodtunk, aztán beindult a gőzhenger.
A kocsmai kiállítás mára a Fejér megyei falu elmúlt fél évszázadának legizgalmasabb kor- és kultúrtörténeti gyűjteményévé vált. Bár a képek ömlesztve kerültek fel a falra, azért jól körülhatárolhatók a főbb témák. A csecsemő- és gyerekkori portrék uralják az anyagot, de számos óvodai és iskolai tablókép is bekerült a kollekcióba. Nem maradhattak el a katonaképek, az esküvői fotók, vagy éppen azok az életképek, amelyek a falu ünnepein, sport- és kulturális rendezvényein készültek. A kocsmavendégeket nem érdekli az alkotások minősége, számukra csak az fontos: felismerhetőek legyenek a fotókon szereplő személyek.
– Nem gondoltam volna, hogy a fényképalbum ennyire összekovácsolja majd az embereket – mondja Szalay Erika. – Korábban a vendégek főleg a problémáikról beszélgettek, leginkább csak panaszkodtak egymásnak, most meg a képeket nézegetve egyfolytában nosztalgiáznak, sztorizgatnak. Visszatért a jókedv a kocsmába.
A legfőbb beszédtémát a pátkai focitörténelem szolgáltatja. A faluban évtizedekre visszamenőleg egyszerre mindig több csapat is szerepelt a különböző szintű bajnokságokban, így aztán nem csoda, hogy az elmúlt évtizedek csapatképei uralják a tablókat.
Mivel a képek alá nem kerülnek feliratok, a fotókhoz tartozó információkat a lap hátoldalára írják fel, így külön szórakozásnak számít az archív felvételeken szereplő személyek beazonosítása. Az egyik törzsvendég, Nánási László például mindennap odaáll a tablók elé, és végigböngészi a fényképeket.
– Itt élek már negyven éve, de nem vagyok tősgyökeres pátkai, úgyhogy a korombeliek gyerekkori fizimiskáját nem ismerhettem – mondja Nánási László. – Jó érzés, ha így is sikerül kiszúrnom őket az iskolai tablókon.
A pátkai kiállítás anyaga persze sohasem lesz teljes, bár mostanában is naponta egy-két új fotóval gyarapodik a tárlat. Szalay Erika azt mondja, addig tart a kiállítás, amíg a vendégek hajlandóak gondoskodni az utánpótlásról. A falakon mindenesetre még bőven van hely.
