Az év elején még a Magyar Írószövetség titkári pozícióját betöltő kultúrpolitikus úgy vélte, egyaránt működőképes lehet, ha egy kormány a kultúrát önálló minisztériumon keresztül erősíti meg vagy ha egy olyan struktúrát hoz létre, amelyben „a klebelsbergi időkhöz hasonlóan”, valamennyi humán területet egy koncepció mentén kezeli.

„A miniszterelnök az utóbbi mellett döntött; hogy ez mennyire sikeres, az ki fog derülni. Látom a rendszernek az előnyeit és a hátrányait is” – fogalmazott.

L. Simon László hangsúlyozta: azzal, hogy a kultúrának továbbra is önálló parlamenti bizottsága van, a terület fontosságát fejezi ki az Országgyűlés. „Amit a kormányzati munkában nem tudunk annyira, azt a parlamenti munkában mindenképpen hangsúlyossá kívánjuk tenni” – jegyezte meg.

A kultúrára jutó jövő évi költségvetési kerettel kapcsolatban a politikus elmondta: több forrást szeretett volna a területnek, de tudomásul kell vennie, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzetben erre nincs lehetőség. Mint elismerte, így nem sikerült jelentős forrásnövekedést elérni, de az az állítás sem igaz, hogy kevesebb pénzzel gazdálkodhat a kulturális kormányzat.

„Mivel nemcsak a Fidesz bizottsági elnöke és egyéni képviselője vagyok, hanem a kultúra elkötelezett harcosa is, a magam szerény eszközeivel próbálom a kultúrát jobban pozícionálni” – szólt szerepéről a szakbizottság elnöke. Mint hozzátette, számos, eddig nem eléggé hangsúlyos kérdést sikerült tematizálni, és több részeredményt elérni, például az önkormányzati normatívák növelését.

A könyvkultúra fejlesztését célzó Márai-program kidolgozását L. Simon László a sikeres kezdeményezések között említette. „Azért is örülök a program sikerének, mert az első bizottsági ülésen, a miniszteri meghallgatáson az én egy – egyébként máig tartom, hogy jogos – mondatom után függesztették fel a pénz utalását. Akkor elég súlyos támadásokat kaptam” – emlékezett a projekttel kapcsolatos nyári polémiákra.

A szakpolitikus úgy vélte: a programot a szakmai szervezetek megelégedésére dolgozták át úgy, hogy ne a könyvtárak állománygyarapítása legyen az elsődleges szempont, hanem a minőségi magyar könyvkiadás és az olvasók érdekei. Januárban várhatóan évi 1 milliárd forinttal indulhat el a program.

L. Simon László az előadó-művészeti törvény jelenleg zajló felülvizsgálatával kapcsolatban emlékeztetett: a költségvetés tervezete az idei összeg felére csökkentette volna a független társulatokat tömörítő VI-os kategória finanszírozását, de sikerült visszaállítani a pályázat helyett a kategória fix támogatását, és erre 500 millió forintos forrást biztosítani.

„A kezdetektől fogva azok közé tartoztam, akik azt mondták: a színházi kultúra a kőszínházi struktúrán kívül álló társulatokkal együtt teljes, azért is, mert a magyar kőszínházak megújításához hosszú évtizedek óta jelentős mértékben hozzájárul ez a kulturális közösség” – fogalmazott, megjegyezve, hogy a készülő törvénymódosításnak orvosolnia kell a jelenlegi színház-támogatási rendszer aránytalanságait, amelyek például minőségi vidéki társulatokat sújtják. A részletek kidolgozása a minisztérium feladata.

L. Simon László elmondása szerint átalakulás elé néz a hazai filmfinanszírozás is. Érdemes kettéválasztani a filmipart és a filmművészetet. Fontos, alapvetően gazdasági cél, hogy Magyarország nagy stúdiókkal rendelkező országként, minél nagyobb részt hasítson ki a filmipari forrásokból, komoly nemzetközi produkciókat vonzzon – jelezte a célkitűzéseket. A magyar állam társfinanszírozóként is részt vehetne olyan nemzetközi produkciókban, amelyek magyar témákat vagy magyar résztvevőket tudnak bevinni a nemzetközi filmvilágba. Számos történelmi esemény, Puskás Ferenc pályafutása vagy – a jövő évi Liszt-év kapcsán – Liszt Ferenc élete is mind kiváló anyag lehet egy-egy koprodukciós filmhez – említett példákat L. Simon László.

A kérdés másik része, hogy mit lehet kezdeni a nagyon összetett magyar filmkultúrával, a dokumentum- és művészfilmgyártással, a vidéki artmozik működtetésével, rangos fesztiválok rendezésével, köztük a Magyar Filmszemlével. „Azt kell megnézni, hogy az elmúlt évtizedekben miként csúszott így szét a magyar filmfinanszírozás. Miért hagyta az előző kormány, hogy Grunwalsky Ferenc vezetése idején 8 milliárd forintnyi adósságot halmozzon fel a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA)?” – tette el a kérdést, hozzáfűzve: „miközben számon kérik rajtunk, hogy nem adunk elég pénzt a magyar filmkultúrára, látni kell, hogy a pénzt előre elköltötték mások”.

A képviselő felidézte: nemrég az MMKA 2011-es költségvetési támogatását 3,5 milliárddal megemelő módosító indítványt terjesztett az Országgyűlés elé, amely azonban nem támogatta azt. L. Simon László szerint először is konszolidálni kell az MMKA-ban felhalmozódott hiányokat, majd új finanszírozási modellre van szükség; ez 2012-re készülhet el.

Kardinális kérdés a filmforgalmazás is; „a művészeti filmgyártás támogatása történhetne egy nonprofit kft.-n keresztül, amely ezeknek a filmeknek a hazai és európai forgalmazásában is szerepet vállalna. Azért tartom jónak a Márai-programot, mert nem a raktárban porosodó könyvekre ad pénzt, hanem úgy, hogy az elkészült könyv rögtön eljut az olvasóhoz. A filmtámogatásnál is szempont kellene legyen, hogy a filmet meg is nézzék”.

(MTI)