American libraries. – Chicago (Ill.), 1970-

41. (2010) 6/7., p. 52-54.

2009 végén a Syracuse-i Egyetemi Könyvtár igazgatója a gazdasági realitások, a helyhiány és az új technológiák által kínált lehetőségek láttán ismertette terveit, amelyek szerint a könyvtári szabadpolcos állomány egy részét – többnyire kevésbé használt könyveket és bekötött folyóiratokat elszállíttat a távoli raktárakba. Az így felszabadult helyet közös munkára és tanulásra alkalmas terek kialakítására kívánták szánni. A kar és sok esetben az egykori és a jelenlegi diákok is úgy jellemezték az ötletet, hogy „őrültség”.

A hasonló ötletekkel szembeni ellenállás két feltételezésen alapul. Az első a könyvkiválasztásban a böngészés fontosságát hangsúlyozza, a második szerint a könyvek jelenléte nyomán kialakuló különleges atmoszféra elősegíti a tudományos munkát. Történetileg ugyanakkor nem is kell nagyon sokáig visszatekinteni, hogy lássuk: a böngészés csak néhány évtizede jelent meg lehetőségként, hiába érezzük úgy, hogy ez az idők kezdetétől fogva alapvető joga a tudományos munkát végzőknek. A második világháború előtt egyetlen egyetemi könyvtár sem adott erre lehetőséget.

A böngészés alkalmat adhat véletlenszerű rátalálásokra, felfedezésekre, azonban erre csak akkor van lehetőség, ha a könyvek a polcon vannak. Azok a könyvek, amelyekre a legnagyobb igény mutatkozik, jellemzően használatban vannak. Ha valami csoda folytán valamennyi katalógusban lévő könyv kint van a helyén, akkor is minden mű csak egy helyen lehet, még akkor is, ha több témához kapcsolódik. E mellett további fizikai korlátok is vannak. A böngészés hatékonyságát gátolja, ha a könyvet a legfelső vagy a legalsó polcon helyezik el.

Létezik egy olyan hiedelem is, hogy ha a könyv fizikailag nincs jelen, akkor többé nem érhető el, illetve nem található meg. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A meglévő és a fejlődő online keresési eszközök nyomán sokkal könnyebben megtalálhatók, mintha a könyvespolcon állnának. A kulcsszavas keresésekkel, a referátumok, ismertetők, mintafejezetek elérésével a hagyományos osztályozási technikáknak sok korlátja áthidalható. Ráadásul olyan projektek nyomán, mint a Google Books vagy a HathiTrust egyre több könyv tartalmához férhetünk hozzá online. Ha szükséges a művet papíron is a kezünkbe fogni, akkor a print-on-demand (nyomtatás igény szerint) szolgáltatások nyomán azok olcsón és gyorsan rendelkezésre állnak.

A tér jobb kihasználása nem jelenti, hogy az egyetemi könyvtárat internetkávézóvá változtatják. Jóllehet a könyvek puszta jelenlétének is üzenetértéke van, nem valószínű, hogy 2 millió, többnyire használatlan könyv jobban hordozza ezt az üzenetet, mint 200 ezer intenzíven használt. Világos ugyanakkor, hogy a nagy mennyiségű könyvállományok helyben tartása egyre inkább fenntarthatatlan luxussá válik.

Kihívást jelent a helyben lévő állományok nagyságát úgy csökkenteni, hogy ne vesszen el a könyvtár „lelke”, és az egyetemmel se kelljen értelmetlen „háborút viselni”. Ez a kihívás a felsőoktatási könyvtárosoktól azt kívánja, hogy hatékonyan kommunikálják az intézmény célkitűzéseit, hogy a könyvtár a jövőben is megmaradjon olyan helynek, ahova az emberek szívesen mennek gondolkodni és tanulni.

(Tóth Máté)