2011. szeptember 20., kedd

[KATALIST] Re: olaj nélküli könyvtár?

Kedves Vitázó Kollégák!

A könyvtár/digitális információszolgáltatás az egész társadalmi rendszeren
belül értelmezve csak egy olyan terület, amely egyre nagyobb
energiafelhasználást igényel.
Az egész világ arra halad, hogy egyre profibb készülékek egyre távolabb és
egyre gyorsabban tudjanak szolgáltatni a pillanatban, a "később" mintha
kevésbé lenne szempont.
A legkedvesebb agyon szeretgetett mítoszunk szerint - ez mintha egyfajta
technokrata gondviselés elképzelés torzó lenne- az egész anyagi/természeti
valóság azért van/lett, hogy a mi kis (és nagyobb, 1000 km képátlójú)
kütyüinket működtesse, ahhoz nyersanyagot szolgáltasson. Ez egy szép mese,
ami annyira tetszik legtöbbünknek, hogy nem akarjuk tudomásul venni, hogy
annyira valós, mint a Mikulás. Ezzel szemben sokan jelzik, hogy ennek a
gazdag nyugati világnak, amibe mi is (!) tartozunk drasztikusan
csökkenteni kellene az energia és anyag felhasználását. Ennek sok oka van:
a javak elosztása a világban jelenleg nagyon egyenlőtlen, ha mi még tovább
"fejlődünk" a szegény országoknak kevesebb lehetősége lesz rá, a jövő
generációinak (az Ön öregkori énje, gyermeke és unokája) kevesebb esélye
lesz rá, a természetnek is kéne hagyni némi helyet.
A gazdaság bele van ragadva saját, meghaladott paradigmájába, csak úgy
képes fennmaradni, ha folyton növekszik. Egyelőre az ebben érdekelteknek
nagyon sok energiájuk van arra, hogy erről sokakat meggyőzzenek. Nem kell
összeesküdni hozzá, a rendszer logikája kényszeríti őket (minket) erre.
Közben a gazdasági jó rég levált a társadalmi jóról, de a mese szerint-
amit minden este meghallgatunk- ezeknek továbbra is van közük egymáshoz.
Pl. a GDP természeti és egyéni katasztrófáktól is, háborúktól is nő, semmi
köze egy társadalom jóllétéhez. Pl. hogy nem tartós eszközöket gyártunk,
hanem olyanokat, amelyeket időről időre le kell cserélni- ez a gazdaságnak
jó, annak akinek meg kell keresnie rá a pénzt kevésbé.
Igazából a vita arról is (kellene, hogy) szól(jon), hogy a könyvtár úgy
határozza meg magát, mint ami egy már meghaladott, leváltásra váró
gazdasági paradigmához kíván alkalmazkodni (ami lehet, hogy nekünk csak
azért tűnik oly romlatlannak, mert még nem ocsúdtunk fel a
Rendszerváltozásból), vagy az új paradigma (?) kidolgozásában találja meg
saját helyét?
Az olvasói, fogyasztói igények nagyon durván alakítva vannak a gazdasági
szereplők által, így ha reflexió nélkül alkalmazkodunk ehhez, akkor nagy a
kockázata, hogy egy rossz rendszert szolgálunk ki. Sarkítva: a ma
felhasználója kiszolgáltatottan rohan a pénze után, túlfeszített versenyre
van kényszerítve, hogy megőrizze munkahelyét, ezért sem ér oda a
könyvtárba, nincs ideje egy egész könyvet elolvasni, ezért szeretne
gyorsan és azonnal egy digitális kivonatot az okos telefonjára, amit
munkába/ZH-ra menet elolvashat. Kérdés, hogy akkor vagyunk jó fejek, ha
egy ilyen világban küzdő embert segítünk, vagy ha gondolkodunk a kiúton,
az azutánon is? Szerintem sajnos valahogy mind két lovat meg kellene ülni,
sietve beszkennelni, átküldeni az anyagot, de nem feledve, hogy a kőolajra
alapozott gazdaságnak vége van (az, hogy az USA-t leminősítették pl. ezt
jelenti), egyre drágább és kevesebb lesz az olaj és így egyre inkább a
kevés energiát igénylő információhordozók, elektromosság nélkül is működő
információhordozók lesznek majd újra fontosak. Ez csak akkor lesz kőkor,
ha meg akarjuk akadályozni.
Persze talán sikerül majd megoldani, hogy jusson elég energia a digitális
információhordozók, szolgáltatások, az internet fenntartására, ha a
fogyasztói döntés ezt választja mondjuk a mobilitás helyett. Kb. ilyen
jelentőségű döntések előtt állunk, még akkor is ha időben elkezdünk
átállni napenergiára (amit szintén kőolaj segítségével kell legyártani).
De ne feledjék, ez nem csak energiaféleség kérdése, mert a gazdaságnak az
az érdeke, hogy folyton növekedjék, és ha ezt az emberi tényező (munkaerő,
egészség) és/vagy a Bioszféra további vékonyításával érheti el, akkor is
ragaszkodik hozzá. Sajnos ilyenné alakították, holott lelkes elődeink
eredetileg valahogy így tervezték: "Adam Smith és John Stuart Mill
világosan leírta, hogy növekedni kell, mert nagy a szegénység, és mindenki
anyagi szükségleteit ki kell elégíteni egy jó társadalomban. De eljön a
pillanat, amikor ezt elérjük, és mindenki anyagi szükségletei megfelelő
szinten ki lesznek elégítve. Ekkor nem kell tovább növekedni. Mill ezt
hívta stacioner gazdaságnak. Ami mennyiségileg már nem nő, hanem
minőségileg fejlődik. Az emberek a tudományoknak, művészeteknek
szentelhetik idejüket, s nem az anyagi javak halmozásának, hanem a
szellemiekének." Önök szerint még meddig érdemes erre várni, amikor azt
látjuk, hogy a különbség gazdag és szegény ország/ember között egyre
nagyobb? Hiszik, hogy már nincs messze, hogy leszünk elég gazdagok ehhez
ebben a rendszerben?
Lennének kiutak, sokan gondolkodnak más gazdasági modelleken, kidolgoztak
más mérőszámokat, igazságosabb társadalmi berendezkedések szempontjait,
pl. az is lehetne egy könyvtári feladat, hogy - kicsit nem csak az elmúlt
XX évtől, hanem a jelen reklámvalóságától is eltávolodva - ezekről többet
tudjunk. Hisz sokan emlékeznek a beszélgetésre, hogy a Halálcsillagon
dolgozó villanyszerelők vajon ártatlanok voltak-e... :-)

Ártatlan üdvözlettel
Gondos Gábor (1972)


_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist