− Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője a napokban egy interjúban úgy vélte, a Moody's és a S&P után a Fitch is leminősíti Magyarországot.
− Én is biztos vagyok benne, hogy megkapjuk a Fitchtől is a leminősítést, a lépés csak idő kérdése. Ráadásul megszellőztették, hogy kettővel minősítenek le, ami szintén nem lenne meglepő. Lényegében a Moody's és a S&P is "másfeles" leminősítést adott.

− Ennek lehet majd érdemi hatása a forintárfolyamra és az állampapírhozamokra, vagy ezt már beárazták a befektetők?

− Jórészt beárazták. De nem is ennek tulajdonítok jelentőséget, hanem annak, hogyan alakulnak majd a Valutaalappal és az EU-val folytatott tárgyalások. A piac is elsősorban erre kíváncsi. Amennyiben nem tudunk rövid időn belül, mondjuk február végéig, megállapodni − bár Orbán azt mondta az induláskor, hogy januárban meg lehet állapodni −, akkor mindegy, hova vagyunk sorolva, gyorsulnak a negatív folyamatok. Ez ugyanis teljes bizalomvesztéssel járna. Nemcsak a három hitelminősítőét veszítené el az ország, hanem a teljes piacét. Ez azzal járna, hogy nem tudunk eladni állampapírokat, nem tudjuk finanszírozni az országot a piacról − nem lesz elég a magas hozam, hiszen éppen a magas hozamok taszítják is a megfontolt befektetőket a magas nemfizetési kockázat miatt.

Kapcsolódó

− Az egyik fő kritika, amelyet a befektetők és a hitelminősítők is megfogalmaznak, hogy alacsony a kormányzat hitelessége és kiszámíthatatlan a politikája.
− Ez komoly csalódás a befektetőknek és a piacoknak, nem ezt várták. Nagy bizalom volt az Orbán-kormánnyal szemben, már megalakulása előtt is gyorsan javult az ország megítélése. A hitelminősítők februárban még felminősítésen gondolkoztak. Ez részben a Bajnai-kormány stabilizációs lépéseinek is köszönhető volt, de szerepet játszott az a várakozás is, hogy jön egy erős politikai felhatalmazással rendelkező kormány, amely képes változtatni. Maga a kabinet is több száz milliárd forint kamatmegtakarítást remélt csak a hitelességnövekedéstől. Ez a hatalmas bizalom azonban teljesen eltűnt, ami kizárólag a kormány magatartásának köszönhető, az eurózóna válságának vagy a világválságnak ehhez semmi köze. Mindenütt kiszámíthatatlanná váltak a befektetések feltételei a magyar gazdaságban. Teljes a jogbizonytalanság. Nem csoda, hogy nem befelé, hanem kifelé tart a tőke. Amúgy is szűk a belső piacunk, mit keresnének itt? Az ad hoc döntéssorozat nem gazdaságpolitika, az ötletelés rendre rongálja a növekedés alapjait.

A korábbi reményekkel szemben több száz milliárd forint többlet-kamatszolgálatot fizetünk azért, mert nem kiszámíthatóak a kormányzati lépések. A bizalomvesztés a lakosságra is hat: menekíti a pénzét, mivel azt éli meg, hogy az országban bármikor bármi megtörténhet. A magánnyugdíjpénztárak elleni legutóbbi támadás is ezt példázza.

− Jövőre stagnálással számol a kormány, a Pénzügykutató azonban recessziót vár. Amennyiben igazuk van, az további költségvetési kiigazítást jelent.
− Az elfogadott költségvetést senki nem látja át, nem lehet tudni, hogy abban mi van. Beadtak egy költségvetést, amelyet még az ÁSZ sem tudott értékelni. Hiányoztak azok az információk ugyanis, amelyek alapján rá lehetett volna bólintani. Aztán ezt a költségvetési alappályát úgymond módosították, nem másfél, hanem csak fél százalék lesz a GDP-növekedés, de a jövedelemcsökkenés hatását nem vezették át, akárcsak a bankszövetséggel kötött megállapodásból adódó kormányzati bevételelmaradást.
Ha a GDP üteme átmegy negatívba, akkor biztosan további kiigazítás kell. Permanens költségvetési kiigazítással kell számolni jövőre, ami a lehető legrosszabb, mivel további vagdalkozást jelent − azaz marad a gazdaságban a kiszámíthatatlanság. Nem lehet tudni, hogy kikre vagy mikre vetnek ki újabb adókat, hol fagyasztanak be kiadási tételeket. Amikor gyorsan kell intézkedni, nem lehet koncepcionális javaslatokkal előállni, amelyeknek évek múlva lesz csak meg a hatása. A költségvetést eleve hihetetlenül hányaveti módon készítette el a Nemzetgazdasági Minisztérium. Amit bemutattak a kormánynak, az nem tartalmazott számokat, csak néhány oldalas leírás volt. Szétesett a büdzsé készítése, miközben a volt Pénzügyminisztérium szakgárdáját szélnek eresztették. A meghozott intézkedések pedig alapvetően növekedésellenesek.

− Ilyen körülmények között hogyan lehet 2013-at megcélozni?
− Ha jövőre létrejön a készenlétihitel-megállapodás, az valamiféle horgonyt jelenthet a gazdaságpolitikában. Ám 2013 így is nehéz lesz: nem lehet további különadókat kivetni, még tovább srófolni az adóprést. Az áfát 27-ről 30 százalékra emelnék? Esetleg az segíthet, ha a külső feltételek kedvezőbbé válnak. Az exportvezérelt növekedés azonban mérsékelt bevételt termel a költségvetésnek. A belső keresletnek lenne igazán élénkítő hatása a büdzsére: 2013-ra várható ugyan, hogy a szuperbruttót kivezetik, de ez olyan rétegeknek biztosít többletjövedelmet, akiknek alacsony a fogyasztásnövelési hajlandóságuk. Ráadásul ez az a réteg, ha fél, vagyonát kiviszi az országból. Így nem látok jobb helyzetet 2013-ra sem a belső feltételek oldaláról. Ráadásul nem hiszem, hogy ha eddig nem csináltak költségvetési reformokat, akkor azt 2013-ban megcsinálják − ráadásul választások előtti évben nagy megszorításokat és átrendezéseket nem szoktak végigvinni.