Cigányként támogatni, szegényként büntetni - a kormány kétarcú romapolitikája
Miközben a Széll Kálmán-terv 2.0 elvi szinten az integrációt célozza meg, gyakorlatban a leghátrányosabb helyzetű, túlnyomórészt roma gyerekek elől zárja el a hozzáférést a megfelelő színvonalú oktatáshoz. Szüleik már most ki vannak rekesztve a munkaerőpiacról - állítják a szakértők és civilek.
A két hete nyilvánosságra hozott konvergenciaprogram, a Széll Kálmán-terv 2.0, számos fejezetben foglalkozik a felzárkóztatás kérdésével, ezen belül is a romák társadalmi integrációjával, különösképpen a munkaerő-piaci és az oktatási reformokat érintő pontokon. A terv szerint a kormány szándéka a tartósan munkanélküli, inaktív, mélyszegénységben élő népesség széles rétegeit elérő képzési, kompetenciafejlesztési programok indítása, foglalkoztathatóságuk javítása érdekében. "A programok egy része a szegregált lakókörnyezetben élők leszakadása, az etnikai és szociális szegregáció megfékezésére irányul, komplex, foglalkoztathatóságuk és munkaerő-piaci integrációjuk, a szociális ellátórendszerhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférésük javítására irányuló tevékenységekkel" – olvasható a tervezetben.
A kormány roma integrációval kapcsolatos eddigi tevékenységét azonban a civilek másképpen látják: „A kormányzati romaprogramokat illetően az a tapasztalat, hogy a tervek általában nincsenek összhangban a törvénnyel” – mondta el a hvg.hu megkeresésére Szira Judit, a Roma Oktatási Alap igazgatója.
Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA Intézet) pedig az eddigi romaprogramok és kormányzati intézkedések hatásait úgy értékeli, hogy „a kormány romaként támogatja, szegényként azonban terheli a kisebbséget, miközben az elmúlt évek tapasztalata alapján nem tud mit kezdeni a szélsőjobboldal térnyerésével”. Álláspontjuk szerint a kormány romaprogramjaiban foglaltak elvileg jelenthetnének előrelépést a cigányság integrációjában, a gyakorlat azonban mást mutat. Az életbe lépő, alapvetően a szegényeket terhelő új törvények (álláskeresési járadék időtartamának, az iskolalátogatási korhatárnak a csökkentése, a segélyek összegének maximalizálása, a rokkantnyugdíjazás szigorítása) az ellenkező irányba hatnak – derül ki az intézet értékeléséből.
Egy kalap alatt
Magyarországon jelenleg 2,9 millió ember él szegénységben, és hogy ezen belül pontosan mennyi roma, azt nehéz megbecsülni. A Széll Kálmán-terv szerint az országban körülbelül 750 ezer főt tesz ki a roma lakosság, amelynek jelentős része él az ország leghátrányosabb helyzetű kistérségeiben, a szegénységi küszöb alatt.
Az új konvergenciaprogram az oktatás, a munkaerő-piaci aktivizálás, az integráció és az egyéb, romákat érintő fejezetek keretein belül célként határozza meg a diszkrimináció leküzdését, ezeket azonban néhány kivételtől – mint például a roma gyermekek tanulását támogatására vagy a roma nők foglalkoztatására irányuló program – eltekintve leginkább általános elvként jelöli meg. A foglalkoztathatóság javítását célozó képzési programok elindításáról beszél, és komplex programot említ, amely tartalmazza a „szociális és etnikai szempontból” szegregált lakókörnyezetben élők munkaerő-piaci integrációját, szociális ellátórendszerhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférésük és lakhatási körülmények javítását, valamint a leszakadás és a szegregáció megfékezését is. Konkrét javaslatot azonban nem tesz, sem ezek kidolgozására, sem pedig a telepfelszámolások kezdeményezésére, ami az integráció egyik legfontosabb előfeltétele lehetne.
„Sokba kerül közmunkával csökkenteni a szegénységet”
Bár korábban kritizálta, az Orbán-kormány az elmúlt két évben továbbfejlesztette a szocialista kormányok Út a munkához programját: a korábbi közmunka 2011. január elsejével megszűnt, helyét a közfoglalkoztatás vette át, 2012-től pedig a Start Munkaprogram, amelynek keretében az eddigi szociális segélyt felváltotta a munkakeresők járadéka. Ezt azonban csak akkor folyósítják, hogyha egy évben egy hónapnyi, hatórás munkavégzésnek megfelelő közmunkát teljesít a kliens. A Széll Kálmán-terv 2.0-ban pedig az szerepel, hogy idén további 20 százalékkal csökkentik a foglalkoztatást helyettesítő támogatást, valamint a rendszeres szociális segély összegét is alacsonyabban maximálták. A program célul tűzi ki a szociális, gyermekjóléti rendszer anomáliáinak megszüntetését és ésszerűsítését, és 2013-tól mindössze egyetlen krízissegélyezés maradna az önkormányzatok saját hatáskörében.
Köllő János közgazdász, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa szerint már sokszor elhangzott, hogy minden segélyezett dolgozzon, de a közfoglalkoztatás lehetőségével eltérő mértékben éltek eddig az önkormányzatok. Sokuk visszaélt helyzetével és előfordult, hogy az alkalmazottainak egy részét közmunka keretében foglalkoztatta nyolc órában, mert így kevesebbe kerültek. Köllő szerint példátlan a fejlett világban, hogy több százezer ember végez alacsony termelékenységű közmunkát az adófizetők pénzéből. A közgazdász szerint sokba kerül közmunkával csökkenteni a szegénységet, és nem segíti a visszatérést a valódi munkaerő-piacra – olvasható a Sosinet közfoglalkoztatási programmal kapcsolatban írt korábbi cikkében.
Antidiszkrimináció a gyakorlatban
A második konvergenciaprogram víziója szerint a hátrányos helyzetű térségekben támogató, tanácsadó szolgáltatásokat hoznak létre, amelyek hatékonyan szolgálják a foglalkoztathatóság erősítését, lehetővé teszik, hogy később e „hátrányos helyzetű, gyakran fogyatékkal élő emberek hagyományos képzési, illetve foglalkoztatási programokba sikeresen bekapcsolódhassanak”. Nem tesz azonban javaslatot arra, hogy a gyakorlatban, ténylegesen hogyan serkentené a hátrányos helyzetű kistérségekben a kis- és középvállalkozások alapítását, amely konkrét alapja lehetne a munkahely-teremtésnek, ezáltal a leszakadó kistérségek felzárkóztatásának.
A Széll Kálmán-terv arról ír, hogy „a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességét segítő képességkibontakoztató és integrációs felkészítést” is, amelynek „három fő pillére a pedagógiai módszertani megújulás, a jogszabályi-antidiszkriminációs elemek, továbbá a pénzügyi ösztönzők bevezetése”. Kimondja, hogy a legrosszabb továbbtanulási esélyű gyermekek körében a roma származású gyermekek aránya nagyon magas, a roma származású tanulók minél magasabb arányban történő elérése, bevonása ezért elérendő cél. A Roma Oktatási Alap megkérdezett munkatársa szerint ugyanakkor a romák integrációját és a roma gyermekek iskolarendszerben maradását az új köznevelési és felsőoktatási törvény visszaveti.
Annak ellenére, hogy a kormányprogram még az integrációs oktatás felszámolását vette számításba, az integrációs támogatás továbbra is megmaradt, sőt 2010-ről 2011-re emelkedett is a roma és nem roma gyerekek közös tanítását vállaló iskoláknak és az óvodáknak járó összeg. Szintén emelkedett az integrált iskolákban tanító pedagógusok bérpótló juttatása is. Folytatta a kormány a hátrányos helyzetű diákok továbbtanulását segítő Útravaló nevű ösztöndíjprogramot is, amelyből 2010-ben a vörösiszap-katasztrófára hivatkozva 415 milliót zárolt.
Közoktatás: a kötelező minimum
A köznevelési törvény alapján meghatározott új Nemzeti alaptanterv (NAT) az eddigi, iskolák körülményeire és igényeire szabható tanmenet helyett egy mindenki számára kötelezően elsajátítandó tananyagot állít fel minimumként. Az új terv mindezt az integráció kulcsaként, míg a megkérdezett szakértők éppen ellenkezőleg: a társadalmi rétegek közti szakadék növekedésnek előmozdítójaként látják.
A magyarországi roma lakosságot nagyban érinti a tavaly decemberben elfogadott köznevelési törvény azon rendelkezése, amely 18-ról 16-ra csökkenti a tankötelezettség felső korhatárát. Ez oktatáspolitikai szakértők szerint azért veszélyes, mivel éppen a legszegényebb társadalmi réteget zárhatja ki a közoktatásból, és – gyakorlatilag végérvényesen – kirekeszti őket a társadalomból.
Szüdi János oktatási szakértő szerint „elképesztő a Széll Kálmán-tervnek az az elgondolása, hogy az érettségihez jutás lehetőségét 40 százalékkal csökkentik, és nagyarányú kapacitás-csökkentést hajtanak végre". Szüdi a Népszabadságnak adott korábbi interjújában azt mondta, mindez azért problémás, mivel nincs olyan iskola, amely kötelező felvételt biztosítana. „A tanulónak tizenhat éves korára egyetlen olyan végzettsége sincs, amivel boldogulni tudna. Hiszen nem nehéz kiszámolni, hogy a gyerekek egy igen jelentős része hétéves korában lép be az intézménybe. Tizenöt évesen elvégzi az általánost, marad egy éve, elmegy a Híd-programba, ott van egy évig, majd ezután nem köteles fölvenni egyetlen iskola sem. Itt ér véget az állami felelősség- és kötelezettségvállalás” – háborog az előző kormány egykori szakállamtitkára.
A felsőoktatásból is kiszorulhatnak
Az újragondolt Széll Kálmán-terv többször is említi a hátrányos helyzetű tanulók lemorzsolódásának megakadályozását, a magyar EU-s elnökség alatt kidolgozott roma keretstratégia pedig azt is tartalmazza, hogy a felsőoktatásban „2015-ig 5000 tehetséges roma személy felkészülését segítik, hogy megfeleljen a felsőfokú oktatásban való részvételnek”. A kormány ugyanakkor kevesebb mint év alatt 53 000-ről 34 000-re csökkentette az állami finanszírozásban részt vevők számát. A hátrányos helyzetű roma tanulóknak pedig jellemzően nincs esélyük a bejutásra az önköltséges képzésekben.
A terv ezeket az intézkedéseket (az ösztöndíjrendszer „kiérdemlését”, az elhúzott tanulási idő kvázi megbüntetését) „a hallgatói kiválóság elismerése” és a „hallgatók felelősségének és motivációjának erősítése” programpontként írja le.
A tervekben az is szerepel, hogy annak az oktatási intézménynek, amely „színvonalat meghaladó többletszolgáltatásokat igényel”, az ezzel járó plusz költségeket neki magának kell állnia. „Ha például emelt szintű nyelvi oktatást vagy informatikát szeretne a tanulók számára elérhetővé tenni az iskola, akkor azt csak saját költségből finanszírozhatja az iskola vagy az önkormányzat. Ezt az intézkedést lehetetlen lesz megvalósítani azokban az iskolákban, ahol a szegény családok élnek, mivel ők egyébként sem tudnak hozzájárulni az iskola működéséhez. A tankötelezettség 16 évre szállítása, az alsó osztályokban buktatás, az évtizeden át létező roma diákokat támogató ösztöndíj-rendszerek megszüntetése, a szegregáció tűrése pedig mind azt mutatják, hogy a kormányzat csak elvi szinten szorgalmazza a méltányosságot” – tudtuk meg a Roma Oktatási Alaptól.
A roma gyerekek integrációját, illetve felzárkóztatását célzó iskolák nagy része jelenleg alapítványi tanodaként működik, amelyek működése újra és újra veszélybe kerül. A Derdák Tibor nevéhez köthető sajókazai iskolát például nemrég fizetőképességét meghaladó bírság kifizetésére kötelezték. A gyerekek iskola utáni felzárkóztatását végző tanodák helyzetét pedig az is nehezíti, hogy folyamatosan késnek a pályázati kiírások és kifizetések.
Változások az ösztöndíjprogramban is
Pozitív változás, hogy a kormány a hátrányos helyzetű, kiemelten roma tanulók tanulási és továbbtanulási esélyeinek növelése érdekében számos ösztöndíjprogramot támogat majd a Szél Kálmán-terv 2.0 értelmében. Az Útravaló Ösztöndíjprogram, valamint a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (MACIKA) által finanszírozott programok áttekintésével, új, két pillérből álló programot indít Útravaló - Macika Program néven. Az Iskolaháló program pedig a hátrányos helyzetű, kiemelten roma tanulók integrált iskolai felzárkózását segítő iskolai és iskolához kapcsolódó modellértékű programok támogatását célozza.
A korai iskolaelhagyás korrekciós jellegű intézkedései a „Második Esély” programok, amelyek a középfokú végzettséggel nem rendelkező, az iskolarendszerből lemorzsolódott, részben már nem tanköteles korú fiatalokat segítenék a középfokú végzettség megszerzésében.
A Széll Kálmán-terv megemlíti „a felnőttoktatást mint korrekciós lehetőséget” azok számára, akik megfelelő szakképzés hiányában kiszorultak a munkaerőpiacról. Továbbra is kérdés marad, milyen legális munkaerő-piaci foglalkoztatásba kapcsolódhatnak be azok, akiknek közvetlen környezetében semmifajta munkalehetőség nincsen, a közmunkaprogramot helyettesítő közfoglalkoztatást pedig adott esetben – ahogyan Köllő is említette – nem szervezik meg kielégítően az önkormányzatok.
Az idén újraindított Start Munkaprogram „legalább 200 ezer embernek kíván álláslehetőséget biztosítani”. Mindezt a „munkaerőpiacon történő foglalkoztatást elősegítő átmeneti gazdaságpolitikai eszközökkel” és „a rokkantságinyugdíj-megállapításnak a Széll Kálmán-terv részeként meghirdetett felülvizsgálatával párhuzamosan” kívánják megvalósítani.
A rokkantnyugdíj-megállapítás felülvizsgálata azért lehet fontos pontja a konvergenciaprogramnak, mert éppen az előző Széll Kálmán-tervben fogalmazódott meg a rokkantnyugdíj és a jogosulatlan rokkantstátuszok felszámolásának terve, illetve az a törekvés, amely a jogosultságot elvesztőket visszairányította volna a munkaerőpiacra. A rokkantnyugdíjak átalakítását célzó javaslat nagyban érintette a mélyszegénységben élő roma lakosságot. Az IDEA felmérése szerint a 30 és 54 év közötti roma férfiak harmada kapott rokkantnyugdíjat vagy nyugdíjszerű járulékot. A rokkantnyugdíjak megvonása tehát tovább csökkentheti a roma háztartások forrásait, miközben a munkaerőpiacra visszakerülők elhelyezkedési lehetősége nem javul, alacsony iskolázottságuk, lakóhelyükön elérhető munkalehetőségek és diszkrimináció miatt.
A roma nők erősíthetnek
Érdekes pontja a tervezetnek a roma nők társadalmi integrációjára vonatkozó bekezdés. Eszerint „a roma nők társadalmi befogadásának és foglakoztatásának elősegítése érdekében szociális és gyermekjóléti szakmákra való felkészítésük és ilyen intézményekben történő foglalkoztatásuk előkészítése történik”. A terv szerint a program „lehetőséget ad arra, hogy megerősödjön a kapcsolat a roma közösségek és a szociális intézmények között".
A roma nők kiemelt szerepét Balog Zoltán államtitkár (immáron miniszterjelölt) április végén Berlinben is hangoztatta. Kifejtette, hogy a roma nőknek Magyarországon hátrányt okoz az, hogy romák, és az is, hogy nők, hiszen az életesélyeket meghatározó tényezők között az etnikai származás éppen olyan erős, mint a nemi identitás. A kormány ezért kifejezetten a roma nőknek indít projekteket. Így például kétezer roma nő számára szociális asszisztens képzést szerveznek. A szakemberek a roma közösségek és a többségi társadalom, illetve az állami, önkormányzati intézmények között közvetítenek majd, például a család és az iskola között. A hétfő délelőtt megtartott szociális bizottsági ülésen, melyen Balog ismerette miniszteri célkitűzéseit, szintén felhívta a figyelmet a roma nők halmozottan hátrányos helyzetére és kiemelt szerepükre az integrációban.
A felállított célok és számításba vett integrációs programok megvalósításához a Széll Kálmán-terv 2.0 szerint az Orbán-kormány leginkább uniós forrásokat kíván felhasználni.
