szerző:
Orosz Márta (Berlin)
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A válság nemcsak a takarékosságra taníthatja meg az embereket, hanem arra is, hogy a birtoklásnál sokkal fontosabb a szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Oszd meg autódat, lakásodat, ruháidat! Használj a kollégáddal közös íróasztalt, és mindezt élvezd, mert előnyödre válhat! Beköszönt a megosztás alapú gazdaság? Vagy ez is csak átmeneti divat?

A megosztásalapú gazdaság (economics of sharing) észrevétlenül lopta be magát nemcsak a fogyasztási szokásainkba és a szabadidőnkbe, hanem a munka világába is. Ez a cikk például egy olyan irodában készül, amit újságírók, grafikusok és fotósok bérlünk közösen. Megosztjuk a bérleti díjat, a konyhát, a tárgyalót és a kávégépet, miközben mindannyian a különböző feladatainkon dolgozunk. 

A co-working space (közösségi iroda) egyebek mellett abból az igényből született, hogy a sok szabadúszó kreatív szakembernek, publicistának, programozónak stb. ne kelljen otthon, elszigetelten dolgoznia, viszont a legtöbben nem tudnának megengedni maguknak saját, külön irodahelyiséget. Így alakulnak és intézményesülnek sorra az irodaközösségek, ahol állandó vagy ideiglenes helyet lehet bérelni, tetszőleges ideig.

Aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy minden nap saját íróasztalánál dolgozzon, és még kevesebből akarja megúszni az irodabérlést, az úgynevezett rugalmas változat mellett is dönthet: minden nap az épp szabad asztalok közül választhat. De már olyan ajánlattal is találkozhatunk, ahol egy íróasztalt ketten osztanak meg: egyikük mindig páros napokon vagy csak délelőttönként használja, másikuk páratlan napon vagy délután.

Kaptár: közösségi iroda már Budapesten is
Fülöp Máté

Miért kell ragaszkodnom?

"Az embereknek érdemes lenne jobban odafigyelniük a munkahelyek gazdaságosságára és ésszerűbb használatára" – véli Jenö Kleemann, az Eurocres ingatlantanácsadó munkatársa, aki szerint a hagyományos, egy-egy nagyobb céghez tartozó irodaépületekben a munkaállomások mintegy fele kihasználatlanul áll betegség, szabadságolás vagy más okból. "Ha egy munkanapom azzal telik, hogy három órát töltök egy megbeszélésen a tárgyalóban, két órát a főnököm irodájában egy briefingen és egy órát a büfében, akkor gyakorlatilag napi 2 óránál nem ülök többet az íróasztalomnál. Ez esetben miért kellene ragaszkodnom a saját íróasztalomhoz és székemhez?" – kérdezi Kleemann, aki munkahelyek belső infrastruktúrájának újratervezésével foglalkozik. 

Kleemann magát workplace managernek nevezi, koncepciói egyelőre Németországban is forradalminak számítanak. Amire Hollandiában már több cég rászánta magát, azt Kleemann egyelőre csak próbálja elmagyarázni ügyfeleinek: hogyan lehet például egy 100 főt alkalmazó cégnél hatékonyabban beosztani a tereket, csökkenteni az íróaszatalok és irodák számát, miközben ezáltal a munkafolyamatok is pluszlökést kapnak? 

Kleemann sok ötletet merített a közösségi irodák felépítéséből: a cél nemcsak az, hogy jobban kihasználják vagy a minimálisan szükségesre redukálják a tereket, hanem hogy mindenki olyan körülmények között dolgozzon, melyek az éppen végzett aktuális tevékenységnek leginkább megfelelnek (Ezt hívja a szakember activity based workingnek). “Ha csendre van szükségem, mert összpontosítanom kell, átülök egy olyan irodába, ahol nem zavarnak a telefonhívások. Ha viszont ötletelni akarok a kollégákkal, akkor oda megyek, ahol éppen hasonló dolgokkal foglalkoznak” – mondta.

Ruhakölcsönző hétköznapokra 

Az, hogy egy német feladja az íróasztalát, legalább olyannyira feszegeti a pszichológiai határokat, mint hogy valaki megossza az autóját vagy lakását egy “idegennel”. Márpedig a magánéletben, az emberek közösségi kapcsolataiban még korábban elkezdődött relativizálódni a használati tárgyakhoz kapcsolódó személyes tulajdonviszony.  

Kleiderei: mi kinek a gönce?

André Reichel, a friedrichshafeni Zeppelin Universität kutatója szerint nincs korlátja a megosztás gazdaságának: „miután hajlandóak vagyunk az autónkat is megosztani – Németországban a CarSharing, a közös gépkocsihasználat komoly mozgalommá nőtte ki magát (lásd erről keretes írásunkat) – nem tudom mi lehetne az, amire nemet mondanánk.” 

A megosztásalapú gazdaság rövid időn belül a legkülönbözőbb ágazatokba is megérkezett: ki gondolta volna, hogy eljön az idő, amikor nemcsak esküvői vagy estélyi ruhákat kölcsönzünk, hanem farmert, vagy egy épp egy divatos felsőt. Két huszonéves egyetemista, Pola Fendel és Thekla Wilkening tavaly novemberben nyitották meg Hamburgban a Kleiderei nevű üzletet (szójáték: a ruha ‘Kleid’ szót ötvözték a könyvtáréval ‘Bücherei’), ahol csak kölcsönözni lehet: „Rá kellett jönnünk, hogy nem azért vásárolunk állandóan ruhadarabokat, mert szükségünk lenne rájuk, hanem azért, mert megvan bennünk a folyamatos igény az újabbnál újabb ruhadarabokra" – magyarázta a hvg.hu-nak Pola Fendel. „Úgyhogy összegyűjtöttük az összes olyan göncöt, amit nem viselünk, majd kialakítottunk belőle egy 30 négyzetméteres gardróbot egy hamburgi üzlethelyiségben.” 

A koncepció egy könyvtáréhoz hasonlít: 14 vagy 19 eurós havi tagsági díj ellenében el lehet vinni minden alkalommal 4 ruhadarabot két hétre. A választékot a lányok állandóan frissítik használt ruhákból, de együtt dolgoznak néhány kölni és hamburgi fiatal tervezővel, akiknek a kreációit ugyancsak ki lehet kölcsönözni. „A legkülönbözőbb emberek jönnek hozzánk: fiatalok, idősek, olyanok, akik mindig valami újra vágynak, és olyanok is, akik csak bizonyos alkalmakra keresnek különleges ruhadarabokat” – mondja Fendel, aki maga is meglepődött a Kleiderei sikerén és reméli, hogy jövőben egy berlini helyszínnel is bővülnek.

Megosztott lóerők
Minek fizetni megterhelő összegeket adóra, biztosításra, szervízelésre stb, ha a közelben mindig van egy CarSharing-állomás, ahonnan el lehet vinni egy kocsit, ahányszor szükség van rá. Ideális azok számára, akik nem ülnek minden nap órák hosszat autóban, hanem csak bizonyos időközönként kell nekik a kocsi. Már tízeurós regisztrációs díjjal és 0,28 eurós percdíjjal találni CarSharing-ajánlatot a német városokban, az autók pedig vagy állandó parkolóhelyen várnak az ügyfelekre, vagy egy okostelefonos applikációval lehet kideríteni, hol van éppen a legközelebb állomásozó szabad kocsi. A német CarSharing-szolgáltatók a 2013-as év elejéig több, mint 450 000 ügyfelet számoltak: Ezzel Németország a nemzetközi mezőnyben második helyen áll, ami a CarSharing népszerűséget illeti. „Ez még persze egy nagyon alacsony arány, az összlakosság 1%-át teszi ki,  de a trend visszafordíthatatlan” – mondja Willi Loose, a német CarSharing-szövetség elnöke.

Az internetgeneráció gazdasága

De mi változott a fogyasztói társadalomban, hogy egyre többen használják ki a sharing economy lehetőségeit? Nora Strampfl, az f21 Jövőkutató Iroda szakértője szerint az emberek a válság ellenére megpróbálják fenntartani fogyasztási szokásaikat, miközben be kell látniuk, kevesebb pénz áll rendelkezésükre. De még az olyan országokban, mint Németország, ahol az emberek kevésbé érezték a bőrükön a válságot, ott sem múlik el a krízis nyomtalanul: formálja a tulajdonhoz való hozzállást. „Ne értsenek félre, nem arról van szó, hogy kevesebbet fogyasztanánk, mióta elterjedt a megosztás gazdasága. A sharing economynek köze nincs a lemondáshoz. Csupán arra enged következtetni, hogy a társadalom egy része felismerte, nem praktikus felhalmozni a dolgokat.”

Strampfli szerint az internet közösségi világában meghonosodott fogyasztási és viselkedési minták nélkül mindez azonban sokkal nehezebben indult volna be. „Az új hozzáállásért első sorban az a generáció felelős, amely már az internettel nőtt fel. Ők hozzászoktak, hogy interneten vadidegenekkel osztják meg a legkülönbözőbb dolgokat, ismeretlenekkel kötnek üzletet és virtuálisan szerveződnek. Ennek nagy hatása van arra is, ahogy ez a generáció a tulajdonhoz és a pénzhez viszonyul” – emeli ki a trendkutató. 

Egyetért ezzel André Reichel szociológus is, aki azzal foglalkozik, hogyan változnak bizonyos értékek a mai társadalomban: „A harminc év alatti generációban már nem az autó számít státuszszimbólumnak, hanem például az okostelefon. Egy olyan eszköz, mellyel közösségekhez csatlakozol, információkat osztasz meg, és szinte bármihez hozzáférsz.” Reichel szerint ez a kulcs: a hozzáférés lassan felváltja a birtoklást. A szituáció jól elmagyarázható egy fúrógép példájával: minek nekünk egy saját, ha egy ember átlagosan az életében csak 13 percet használja?

Aggódhatnak a hotellácok és az autógyártók

A megosztás gazdaságára épülnek az olyan szolgáltatások is, mint az Airbnb: akinek ideiglenesen üresen áll a szobája vagy lakása, meghirdetheti és kiadhatja az éppen arra látogató szálláskeresőknek. Az amerikai cég vállallja a felelősséget azért, hogy megbízható embereket hozzon össze, kialakított egy transzparens fizetési rendszert, miközben kereseti lehetőséget biztosít bárkinek, aki hajlandó bizonyos időre ismeretlen turistáknak átadni lakását. 

Külön parkoló a "közös" autónak

„Természetesen az anyagi szempont a legfontosabb, egész pontosan az a gondolat, hogy ésszerűbben kihasználják a rendelkezésükre álló forrásokat” – magyarázza Lena Sönnichsen, az Airbnb hamburgi irodájától. „De jól láthatóan más is motiválja ügyfeleinket. Egyrészt az interkulturális élmény, amivel egy brazil, japán vagy orosz turistával történő találkozás járhat. Márészt egyre többen gondolják úgy, hogy büszkék városukra, melynek a megismeréséhez szívesen segítenék hozzá az ideérkezőket. Van, aki pedig egyszerűen az életterét, a lakását osztaná meg másokkal.” 

Bár Sönnichsen szerint az Airbnb kínálata (világszerte immár 350 000 szálláslehetőség) nem jelent konkurrenciát a turisztikai szálláshelyek számára, másképp látja ezt egy hasonló portál, a német 9flats szóvivője. Szerinte azzal, hogy sokkal személyre szabottabb, autentikusabb és otthonosabb élményt kínálnak a szálláskeresőknek, mint a világon mindenhol ugyanúgy berendezett szállodaláncok, sikerült részben forradalmiasítaniuk az utazást. A vendéglátóipari lobbi szerinte emiatt igyekszik is megrendíteni a bizalmat az ismeretlen magánszemélyek által felkínált szálláshelyekben – kevés sikerrel. 

Az autóiparnak más a taktikája az egyre jobban terjedő carsharinggel szemben: Inkább maguk is beszállnak saját flottával a mozgalomba. A Daimler 42 000 autóval (egy része elektroautó), a BMW 1400-zal, a Volkswagen 200-zal, de még a német vasutak is 2800 elektroautóval indították útjára flottáikat német, európai és tengerentúli városokban. Az autógyártók felismerték, hogy a fenntartható fejlődés jegyében elektromos autókat vagy lényegesen alacsonyabb károsanyag kibocsátású járgányokat kell kínálniuk. Szakértők szerint, ha a CarSharing ilyen léptékben terjed, legkésőbb tíz év múlva a nagy autógyártók elbúcsúzhatnak ügyfeleik bizonyos hányadától: egy megosztott autó számítások szerint négy-nyolc személygépkocsit helyettesít. Képzeljük el: egymillió közösségi autó akár nyolcmillió személyautót is fölöslegessé tehet! Bár a német autógyártók vezetői a nyilvánosság előtt nem aggódnak az új trendtől, kiszivárgó belső beszélgetésekből az ellenkezője látszik.

A magyarok is osztozkodók

Az új üzleti modell Magyarországon is hódít, ami nem meglepő, hiszen a magánszemélyek közötti tranzakcióknak legtöbb esetben az internet biztosít teret, ezért aztán a külföldön sikeressé vált oldalak felhasználói és haszonélvezői között szépen lassan megjelennek a magyarok is. Az üzleti modell olyan cikkek esetében működik a legjobban, melyeket drága lenne megvásárolni, akinek pedig van, az nem használja azt ki százszázalékosan. A legkézenfekvőbb példa a szállás illetve az autó. Utóbbi esetében létezik külön magyar kezdeményezés is, a „telekocsizás” élményét nyújtó Zivi, amely segít az egy irányba igyekvő autósoknak és utasoknak megtalálni egymást. A Zivinek már közel 20 ezer felhasználója van, és a cég alapítói már tervezik a romániai terjeszkedést is. Egy másik példa a közösségi bérlésre, a coworking irodák elterjedése. Magyarországon az elmúlt években kezdődött el térhódítása, és mára egyre több helyen találhatnak a szabadúszók olyan közösségi munkahelyeket, ahol zavartalanul, de inspiráló környezetben dolgozhatnak. Ezek közé tartozik a budapesti Kaptár, ami a Bazilikával szemben lévő Révay közben található, vagy a LOFFICE a Paulay Ede utca 55-ben, de ilyen a pécsi KOHÓ is a Koller utcában. A legnépszerűbbek mégis a közösségi szállást ajánló nemzetközi oldalak, mint a Couchsurfing  vagy a Hospitalityclub.org ahol regisztrálva kapcsolatba léphetünk a világ legkülönbözőbb pontjairól származó tagokkal, akik mind készségesen ajánlják fel vendégszobájukat – vagy csak a fotelt a nappaliban – pár napra térítésmentesen az arra igényt tartóknak.