szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Minden könyvesboltnak megvan a saját sikerlistája, de mi karácsonyra inkább olyan köteteket ajánlunk, amelyeket mi nagyon szerettünk, és ezért jó szívvel ajánljuk másoknak is olvasásra. Nincsen a listánkban tanácsadó könyv, sem Coelho, sem celebéletrajz, csak olyan, amit nem csupán ajándékozni jó, hanem az ünnepek alatt elvonulni és belemerülni.

Dragomán György: Máglya

Minden bizonnyal az év egyik legfontosabb regénye az új Dragomán-kötet, amely nem szerves folytatása a sok nyelvre lefordított Fehér királynak, de több szempontból mégis tekinthetjük egy utódtörténetnek. Amíg a kilenc éve megjelent regény egy fiú szemén keresztül láttatja, hogy lehet túlélni, és a szabadság kis köreit kialakítani egy zárt diktatúrában, most egy kislány szemüvegén keresztül mutatja be, hogy a hirtelen ránk tört szabadsággal mit lehet kezdeni. Mit lehet kezdeni azzal, hogy a közelmúlt árnyai még nagyon is súlyosan ránk vetülnek (és állandóan előkerülnek a kivégzett tábornok elvtárs máglyára vetett fotójának elszenesedett maradványai), és a kibeszéletlen történelem napi konfliktusokat, gyűlölködéseket gerjesztenek. A Máglya narrátora az állami gondozásba vett, majd addig ismeretlen nagyanyjához került Emma, akinek e zavaros világban kell átesnie a nem kevésbé zavaros felnőtté váláson. Dragomán szikár mondataival, szinte filmszerű elbeszélésmódjával remekművet alkotott. Letehetetlen olvasmány. (Interjúnk a szerzővel itt olvasható.)

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Ez azért jó ajándék, mert annyira drága, hogy magának nemigen veszi meg az ember. A kétkötetes, 1200 oldalas napló ugyanis 9900 forintba kerül (online-os verzió kicsit olcsóbb), de minden forintot megér, sőt kötelező olvasmány 14 év felettieknek: megtudhatunk belőle mindent Radnótiék életéről, a II. világháborús budapesti eseményekről, a Nyugat hanyatlásáról és egy önálló, igen karakán és elhivatott nőről, akinek szerelme sosem múlt a költő iránt. A vaskos könyv nem könnyű olvasmány semmilyen szempontból, és bár szépirodalmi igénye nincs, az idő előrehaladtával Radnótiné sorai egyre szebbek és igényesebbek. A napló 1935-ben kezdődik, amikor a pár egy közös barátjuktól ajándékba kapnak egy jegyzetkönyvet, és 1946-ig, Radnóti Miklós újratemetéséig tart, és szinte minden naphoz tartozik valami bejegyzés. (Olvassa el cikkünket a Naplóról.)

Kun Árpád: Boldog észak

A Norvégiában élő, beteggondozásból élő magyar fordító-író a Boldog északkal robbant be a magyar irodalmi életbe, rögtön meg is megkapta művéért a 2014-es Aegon Művészeti Díjat. A regény főhőse és mesélője Aimé Billon, aki félig fekete, negyedében fehér, negyedében sárga bőrszínt örökölt felmenőitől. Az egyenlítő közeli Beninben él, ahol túlságosan fehér, majd kacskaringós útja végén Norvégiába kerül, ahol meg túlságosan fekete. Azaz sehol sincs igazán otthon, saját bőrében sem érzi jól magát. A történet elején főhősünk a perzselő hőségben, az afrikai kultúra és társadalom és a modern világ kaotikus kevercsében érik felnőtté, ahol az ősi hiedelmek is valósággá válnak (ja, Kun regényével az első mágikus realista magyar regényt is köszönthetjük), a végén pedig a hideg és túlságosan is unalmas északi jólétben találja meg – persze még mindig kívülállóként - a helyét. A Boldog észak nem ítélkezik: nem mondja, hogy északon vagy délen jobb, de mindenütt felhívja a figyelmet a hétköznapi és túlvilági csodákra éppúgy, mint a földhözragadt mindennapokra. Kun Árpád fontos és felemelő regénye család-, utaztató-, fejlődés- és identitásregény egyben. (Interjúnk Kun Árpáddal itt.)

Thomas Pynchon: Beépített hiba

Talán a világirodalom egyik legtitokzatosabb alakja a ’73-as Súlyszivárvánnyal befutott Thomas Pynchon, aki annyira tudatosan kerüli a nyilvánosságot, hogy az utolsó hiteles fotó 1953-ban készült róla. Nem csoda hát, hogy műveit is egyfajta homályos rejtélyesség jellemzi, ennek iskolapéldája a 2009-ben megjelent Beépített hiba. A hetvenes évek Los Angelesében játszódó, marihuánafüsttel átitatott detektívregényben a rózsaszín borítóhoz méltó pszichedéliával merülhetünk el a pálmafamintás ingben lassuló hippik, a lilásan fluoreszkáló óriásplakátok, és a szaxofonon zúzó szörfrockerek világába. A barokkos (még inkább gonzós) körmondatoktól hemzsegő, káosz-közeli jelenetekbe torkolló regény aktualitását adja, hogy Paul Thomas Anderson épp most forgatott belőle filmet, amelyben Joaquin Phoenix játssza a főszereplő Dokit – a színész be is zsebelt már egy Golden Globe-jelölést érte.

Csurgó Csaba: Kukoricza

Agave

A klasszikus történetek modernizálása nem tetszhet mindenkinek, de hát ilyen időket élünk – az Abraham Lincoln, a vámpírvadász és a Nyugat+Zombik korában. Bár úgy tűnik, Pálfi György Toldi-filmjéből már nem lesz semmi, legalább a másik nagy elbeszélő költemény, a János vitéz kapott egy érdekes remixet. Csurgó Csaba Kukoricza című művében Jancsi ugyanúgy egy kukoricaföldön talált gyermekként kezdi életét, ugyanúgy Iluska szerelméért harcol, épp csak egy kicsit sci-fisebb, párhuzamos Magyarországon játszódik. A lendületes, olvasmányos, filmszerű képekkel játszadozó regény aktuálpolitikai áthallásokban bővelkedik, műfajok között ingadozik, és valahol sokkal inkább emberközelivé teszi Kukoricza János karakterét, mint ahogy azt Petőfi varázslatos műve tette – mindez pedig egy elsőkönyves szerző érdeme.

John O’ Farrel: A férj, aki elfelejtette a feleségét

Fogalmunk sincs, hogy Farrel olvasott-e valaha Karinthyt, és ismeri-e a bölcseletét, mi szerint: „ Férfi és nő hogyan is érthetnék meg egymást, hiszen mind a kettő mást akar, a férfi a nőt, a nő a férfit.”  Mindenesetre főhősének valami dereng, és amikor már tényleg világosodik, akkor rájön, a megértéshez előbb meg kell ismernünk a másikat, oda kell fordulni. A derengés és világosodás ez esetben szó szerint értendő. Mert míg férfiak milliói felejtenek el rutinosan házassági évfordulókat, születésnapokat, iskolai ünnepségeket stb., addig  Jack Joseph Neal Vaughn úgy, ahogy van, elfelejti a feleségét, a nevét, az arcát, az együtt töltött éveket, mindent, amit valaha mondott neki. Mentségére csak azt hozhatja fel, hogy saját magát is elfelejti egy borongós délután a londoni metróban. Amnézia a javából, aztán hosszú út visszafelé, ami viszont a jövőbe vezet.  Vaughn kap egy esélyt, hogy felépítsen egy kapcsolatot azzal a dögös vörös nővel, aki ismeretlenként szembe jön vele az utcán, és történetesen a saját gyerekeinek az anyja. Megelőlegezett tanulság: Felejtsd el-hódítsd vissza!

Émile Ajar: Salamon király szorong

Amikor 1975-ben megjelent az Előttem az élet című Ajar-könyv, hogy a zsidó Rosa mama és az arab „kurvagyerek” Mommo történetével berobbanjon a világirodalomba, mindjárt elnyerve a Goncourt-díjat is, még senki nem tudta, ki a fene ez az író. Arra pedig, hogy 1979-es második regénye eljusson hozzánk, mostanáig kellett várnunk. Közben ugyan olvashattunk néhány humanista művet Romain Gary-től (aki történetesen szintén Ajar, csak álnéven). A történet szereplői ezúttal sem mindennapi emberek, és a legkevésbé sem lehet rájuk fogni, hogy átlagos életet élnének. A címadó egyáltalán nem azonos azzal a bizonyos bölcs Salamonnal a történelemkönyvekből és mítoszokból. Vagy lehet, hogy mégis? Csak momentán párizsi illetőségű, 85 éves és Salamon Rubinsteinnek hívják. Másként pedig „nadrágkirálynak”, aki a konfekcióiparban összegründolt vagyonából ajándékküldő és  lelki elsősegély szolgálatot finanszíroz. S éjszakánként maga is odaül a telefon mellé, hogy magányosokkal beszélgessen. Így talál rokonlélekre a hatvan évvel fiatalabb taxisofőr, Jean-ban, és leli meg Madame Cora Lamenaire-t, az egykor szebb napokat látott kivénhedt sanzonénekesnőt, aki vécés néniként készül befejezni földi pályafutását. Hogy miről szól a mese? „A dolgok jó oldalát érdemes nézni Cora kisasszony, igaz, nem mindig lehet tudni, hogy melyik a jó oldal. Nem  nagyon feltünő.”

Douglas Adams: A kétség lazaca

A Google keresője a „the answer is” kezdetű felvetés után elsőként jelenik meg a „42” (legalábbis az én Adams-kedvelő gépemen biztosan). Csak a második Dylan klasszikusa, a „blowing in the wind”, majd jön a prózai „yes” és a magabiztos „c”. Hiába az első hely, a tapasztalat azt mutatja, hogy Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak könyveit – a trilógiát, ami tulajdonképpen öt, vagyis igazából hat részből áll – nem lehet elégszer bemutatni.

A végtelen űrben játszódó, de nagyon is a földi élet abszurditásáról szóló sorozat a hetvenes évek elején indult, mikor még menő volt a rádiójáték. A Galaxis-történetek eleinte a BBC 4-en mentek ebben a mára szomorúan elhanyagolt műfajban, majd ezekből írt öt résznyi regényfolyamot Adams, a jóisten áldja meg (Galaxis útikalauz stopposoknak; Vendéglő a világ végén; Az élet, a világmindenség, meg minden; Viszlát, és kösz a halakat!; Jobbára ártalmatlan). Készült egy hatodik rész is (Ja, és még valami…), amit Eoin Colfer írt és 2009-ben jelent meg (Colfer amúgy saját jogán az itthon méltánytalanul ismeretlen Artemis Fowl-sorozat szerzője, ami a Harry Potter lett volna, ha nincsen Harry Potter).

Douglas Adams 2001-ben szívrohamban halt meg, befejezetlen szövegeket hagyva hátra (épp idén nyáron találtak meg még újabb, ismeretlen szövegváltozatokat). A 2002-ben megjelent A kétség lazaca tíz olyan fejezetből áll, melyet Adams már nem tudott befejezni. Ami ennél is lényegesebb, hogy a Lazacban egy jól szerkesztett gyűjteményt is kiadtak azokból az elrugaszkodottabb, életről filozofáló szövegekből, melyeket a szerző – az amúgy rajongásig tisztelt – Macintosh gépén tárolt. Jegyezzük meg, hogy „az idő illúzió… az ebédidő kétszeresen az”.

J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Az, hogy a net egyik legmélyebb verme, a gyakorikerdesek.hu is foglalkozik A Gyűrűk Ura, A hobbit és A szilmarilok szövevényes viszonyával, sokat elmond a popkultúra egyik legismertebb és legrészletesebb kitalált univerzumáról. A tolkieni világ komolyságát talán még jobban mutatja az, hogy mára tudománnyá fejlődött a szerző műveinek kutatása (érdeklődőknek ajánljuk a Magyar Tolkien Társaság oldalát , illetve ajánljuk a hvg.hu írását).

A Gyűrűk Ura-filmeket a kétezres évek elején mindig decemberben mutatták be, így a karácsonyi dévédézés egyik alapélménye lehetett az éppen aktuális rész díszdobozos kiadásának rituális, besütizett megtekintése. Az új Hobbit-filmeket ugyanígy időzítette a Warner, szóval nem sokára érkezik a harmadik rész (Az öt sereg csatája ). Ennek hátteréül pedig A szilmariloknál jobb olvasmány nincs. J. R. R. fia, Christopher által szerkesztett posztumusz A szilmarilok annak rendje és módja szerint teremtéssel kezdődik (egészen gyönyörű, ahogyan hangokból és énekből alkotja meg Eru, az egy, a világot és a többi isteneket). Ezen kívül van benne kellő mennyiségű gigantikus csata és tragikus szerelmi történet is. A közel négyszáz oldalas könyv A hobbit és A Gyűrűk Ura regényeket megelőző első- és másodkort mutatja be. Néha úgy, mint egy profin lektorált enciklopédia. Vagy legendárium. Vagy a Biblia. Vagy A görög regék és mondák. Ez azt jelenti, három sorban simán találunk tizenkét tulajdonnevet, de a történetek szépsége és összetettsége kárpótol. Akár a filmekből ismerős sztorik és karakterek is megjelennek, persze csak ha elég öregek hozzá (ilyen Elrond, Galadriel vagy Gandalf).

Tolkien mitológiát szeretett volna gyártani szeretett Angliájának és ezt egy személyben, egy élet alatt meg is tette.

Krusovszky Dénes: A fiúk országa

Krusovszky Dénes három önálló verseskötet után jelentkezett első prózai művével, a kilenc novellát összegyűjtő A fiúk országával. A váltás zökkenőmentes volt, mert ez a mű az idei év egyik legérettebb, legizgalmasabb kérdéseket felvető hazai alkotása. A cím már sok mindent elárul, hiszen az egymáshoz csak néhány motívumban kapcsolódó történetek főszereplői - némileg leegyszerűsítve - mind nagyra nőtt fiúk. Vagy egy kizökkentő esemény miatt válnak önkéntelenül is férfivá, vagy meglett korukban vetik bele magukat fiús szenvedéllyel egy újabb kalandba. Krusovszky hősei megrekedtek, (a borítófotó tökéletes választás), de pont ezért ők teszik fel a legjobb kérdéseket a hogyan továbbról.

A kilenc történet közül minden olvasónak más novella jelentheti majd a könyv csúcspontját, az azonban biztos, hogy a kötetet záró, Az éjszaka vége (érdemes elolvasni a témában az író személyes gondolatait is) című ötven oldalas mű már a könyvön túlmutató minőséget képvisel, olyat, amire a neves kispróza-elődök is elismerően csettintenének. Persze a többi novellának sem kell szégyenkeznie: az egy prágai ösztöndíjas félévet tárgyaló Mélyebb rétegek, a címadó, egy abortusz-műtét emléke köré épülő szöveg, vagy a megrekedtséget legzsigeribb módon megragadó Új vadak is mind nagyon gyorsan beszippantó művek. A fiúk országa leginkább egy hosszú, téli buszútra hasonlít, amikor jólesik zenét hallgatva egyszerűen csak kibámulni az ablakon. Aki vevő az ilyesmire, ezt a könyvet is szeretni fogja.

Per Petterson: Átkozom az idő folyamát

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy skandináv irodalom egyenlő a krimivel, pedig még valamiben nagyon jók ám az északiak: náluk senki sem tud szebben merengeni egy kopár tájon, a személyes múlt és jelen összefüggésein. A norvég Per Petterson még a Lótolvajok című regényével vált ismertté hazánkban is, az Átkozom az idő folyamát magyar fordítását pedig 2012-ben hozta ki a Scolar kiadó.

Az önéletrajzi ihletésű Átkozom… -ban Arvid Jansent, a 37 évesen válásra készülő családapát ismerhetjük meg, aki gyerekkori emlékeinek felidézésével próbál meg közelebb férkőzni saját későbbi döntéseinek okaihoz. A regény cselekménye így két párhuzamos síkban játszódik: egyrészt végigkövethetjük Arvidot egy sorsfordító fiatalkori nyáron, másrészt elkísérjük a már családos főhőst dániai útjára, ahová rákos anyja után indul. Kettejük párbeszédei és közösen elköltött csöndjei adják a könyv legjobb részeit „Már ahogy a kavicsos úton közeledtél, halottam milyen iszonyú lármát csapnak a gondolataid” – az Átkozom…-at a skandinávok kíméletlen humorát kedvelő és az introspekciótól nem visszarettenő olvasóknak ajánljuk.

Két tuti karácsonyi ajándék a HVG Kiadó saját könyveiből

John Cleese: Na szóval…

És most valami egészen más… Úgy kezdődött, hogy egy nyolcévesen egyötvenöt magas angol kisgyerek fellépett a St. Peter előkészítő iskolában. Ez volt az első produkciója a világhír felé vezető úton. A Monty Python fenegyereke igen szórakoztató visszaemlékezéseiből megismerjük továbbá szánalmas a családi életét és szüleit, akik láthatóan képtelenek voltak fél évnél tovább ugyanabban a lakásban maradni, és kiderül, miként kezdett első munkahelyén olyan tantárgyakat tanítani, amelyekről szinte lövése sem volt. Megtudjuk, hogyan teltek hörcsögtulajdonosként a Cambridge-i Egyetemen töltött napjai, és hogy miképpen ismerkedett meg élete legmeghatározóbb szerzőtársával, Graham Chapmannel. Tanúi lehetünk, hogyan emelkedett szédítő magasságokba, amikor olyan nagyságoknak kezdett írni, mint Peter Sellers, Marty Feldman és David Frost, és természetesen a Monty Python. Miközben megismerjük a legendás komikus életét, Cleese olyan témákról osztja meg a véleményét, mint a komédia valódi természete, a krikett és a vízisí viszonylagos szépsége, és azt is megtudjuk, miért hasznos tisztában lenni Anglia összes királyának és királynőjének uralkodási idejével.


Saleo'Reilly, Bill-Martin Dugard: Jézus - Egy kivégzés igaz története

Mintegy 2000 évvel ezelőtt egy szeretett és karizmatikus ifjú „forradalmár” felforgatta a Római Birodalom egyik legtávolabbi tartományát. Miközben a béke és a szeretet erejét hirdette, nagyhatalmú ellenségeket szerzett magának. A könyv elrepít a korszak forrongó világába, és bemutatja azokat a jelentős hatású eseményeket, amelyek elkerülhetetlenné tették Jézus halálát. A názáreti életének és korának e magával ragadó, történelmi tények felhasználásával megírt regényében nem Messiásként, hanem emberi oldaláról ismerhetjük meg Jézust.

 

A HVG Kiadó további ajánlatai itt.