Itt szívatják a polgárt, külföldön hozzá igazodik minden
Olvasóink nagy erőkkel osztották meg a sok érthetetlen, logikátlan szolgáltatást és beruházást, amikkel a pokolba kergetik őket. A postára és az autópálya-elzárásokra nagyon ki vannak bukva, de kaptak bőven a kéményseprők, sőt felbukkant néhány további állampolgár-szívatási technika is. Nincs azonban veszve minden, arra is kaptunk példát, hogy hogyan élhet együtt a kukásautó az álmos polgárokkal.
Franciás nevelését feledve szitkozódott levelében egyik olvasónk a Balaton irányába vezető, félig lezárt autópálya állapotát megtapasztalva. Levelében egy rakás helyszínt említ, ahol "megfeszített iramban történik a semmi egész nap", közöttük az M3-as autópálya bevezető szakaszát, a frissen "átadott" Budapest–Esztergom-vasútvonalat, a budai fonódó villamos szinte teljes építési területét: "lassan ember sem emlékszik rá, járt-e valaha villamos a vonalon". "Az külön jutalmat érdemel, hogy a Margit híd alatti lezárás ideje alatt nem voltak képesek azokat a munkákat elvégezni, ami miatt még most is terelés van a hídfőtől a Komjádi uszoda felé eső szakaszon" – teszi hozzá.
A leveleket arra a cikkünkre kaptuk, amelyben bemutattuk, hogy az állam és szövetségesei hol kifinomultabb, hol karcosabb technikákkal fáradhatatlanul tesztelik szinte folyamatosan a polgárok tűrőképességét. Olvasóink kazalnyi további példát hoztak a polgárokat szép csendben őrületbe kergető gyakorlatokról.
“A kéményem be van falazva. Két éve kérdeztem a szakit, azt mondta, tökmindegy, jövőre akkor is jönnek.” Úgy fest tehát, a kéményseprőknél nem csak az ellenőrzési időpontokkal van bajuk az érintetteknek, helyenként a szolgáltatás észszerűsége is több mint megkérdőjelezhető. “Pedig elég lenne egy nyilatkozat, hogy nincs működő kéményem, és kész. A szaki mesélt olyat is, hogy volt, aki Sopronból utazott ide, Budapestre, a XI. kerületbe, hogy megmutassa a befalazott kéményét.”
Olvasóink leveleiből kitűnik, hogy a kéményseprők élen járnak ebben a sportban, főleg a “nincs kémény a lakásban” szituáció látszik nehezen kezelhetőnek. “Azt nem értem, ha nincs kéménybekötő nyílás, kaminlyuk a lakásomban, és ezt mar észrevételezték, akkor miért kell minden évben otthon várnom a kéményseprőket. Ha beköttetek valamit a kéménybe, eleve náluk kell kezdenem, csináltatnom, ügyintéznem, tehát nyilvántartásba vehetik, hogy ettől az időtől van mit ellenőrizni. Lényeg, hogy nincs nyilvántartás, mindenki maradjon otthon.”
De ha már otthon kell rostokolni üresben, nem lenne rossz a használható és együttműködő elektronikus ügyfélszolgálati rendszer, ám ez sem létezik. “Lehetetlen az időpont, de van egy telefonszám a módosításhoz. Nekiállok, végiglépkedek az automatán, nyomogatom a menüket, azonosítót, mindent, pir. burg., pár. káp. majd a végén a hang közli: nem lehet időpontot módosítani.” Kiváló, köszi.
Egy kereszteződés, egy hétvége
Budapesten autózni évtizedek óta kiemelt extrém sport, autóval bármerre is odaérni a városban határidőre legalábbis kétesélyes meccs. Az akadályok azonban nem csak “természetesek” – azaz rosszul megválasztott lámpabeállítások, több, azonos irányban futó egyirányú utca egymás mellett, érthetetlen tiltó táblák, nem beszélve a sok helyen ki tudja miért nem engedélyezett kis íves jobbra kanyarodásról (meg a sok helyen engedélyezettről sem) –, hanem az arra illetékesek is vastagon hozzáteszik a magukét. “Nálunk most azzal szórakoznak, hogy a reggeli és délutáni csúcsban festik a csíkokat ... egyszerre zárják le a legforgalmasabb csomópontokat ... a kukásautó csak a desszert” – írta egy olvasó.
“Az útjavításoknál a hétvégeken illetve estefelé már nem dolgoznak, mégis kint vannak a szűkítő sávok vagy a lassító táblák. Ez utóbbiakat még kint is hagyják napokig, hadd büntessenek pluszban. Németországban a rendőrség bünteti azokat, akik a munkaidő vagy munkavégzés befejeztével otthagyják a táblákat.”
Lehet azonban máshogy is. “Egy forgalmas kereszteződésben szombat délben (amikor a hétvégi bevásárlás a boltok bezárásával véget ért) lezártak egy részt. Szombat este sétáltam arra és fel volt ásva. Éjjel, a szórakozóhelyről hazafelé tartva azt láttam, hogy már csak a csöndesebb munkákat végzik. Hétfőn reggel ismét arra autóztam, mert vittem a gyereket suliba, és már le is volt aszfaltozva a gödör.” Ez egy angliai példa, Somerset megye Taunton nevű városából. Nem a múlt hétről, hanem 10 évvel ezelőttről.
Az olvasói visszajelzések alapján kiemelkedően teljesít ebben a műfajban az állami tulajdonú Magyar Posta is. “Egyik nap dél körül megyek le a boltba, a postaládában ott az értesítő: nem találtak itthon (!), menjek be a postára a küldeményért. Ott persze a szokásos: még nem adta le a kolléga, majd újra kiviszi, illetve már visszaküldtük. Ha úgysem tudja kikézbesíteni, miért cipeli magával???” – teszi fel a kérdést az olvasó.
“Annak ellenére, hogy valaki az adott időben otthon van éppen a családunkból, a postásunk nem csenget fel a lakásba, helyette a megismételt kézbesítésről a már általa korábban előre kitöltött (!) értesítést dobja be a postaládába – kétszer is sikerült tetten érni. A kérdésre, hogy ezt miért teszi, az volt a válasz, hogy nincs annyi ideje, hogy minden lakásba felmenjen, és a lábai sem bírják ... Nekem viszont két választásom van: vagy elmegyek a postára, és minimum 30 perces sorban állás után megkapom a küldeményt, vagy telefonon – ha háromszori hívás után végre felveszik – kérem az ismételt kézbesítést plusz díjért."
Az egyik lakó kiírta a postaládájára: "kedves postás, nem a ládában lakom, legyen szíves csöngessen be hozzám, és adja át az az ajánlott levelet".
“Tavaly alakították át a rendszert, de korábban sem volt jellemző, hogy 12 előtt jönne a postás” – avat be a hatékonyabb kézbesítés műhelytitkaiba egy Hollandiában élő olvasónk. Ott a postai szolgáltatást még az újságkihordó cégek is végzik, ezért előfordulhat, hogy egy nap 2-3 alkalommal is lehet üríteni a postaládát. A csomagok, illetve aláírást igénylő levelek interneten nyomon követhetőek. Tehát amikor a posta felveszi a csomagot vagy az aláírandó levelet, akkor a posta – kérésünkre – értesítést küld e-mailban, és ott lehet látni a kézbesítés várható időpontját. Általában 2-3 órás időszakok vannak megadva. Amennyiben még így sem sikerül átvenni a küldeményt, a postás bedob egy papírt a legközelebbi várható kézbesítésről. Illetve megadják a lehetőséget, hogy az adott napon (ha hamarabb szeretnénk megkapni, mint a következő kézbesítési nap) este 6 után a közeli üzlet postai részlegén átvegyük. Postahivatalok ugyanis már nincsenek, a különböző boltok – sok élelmiszer- vagy papírbolt, de drogéria és játékbolt is – kötöttek szerződést a postával, és az ő nyitva tartásuk szerint lehet a postai ügyeket intézni.
Volt egy időszak Budapesten, amikor a kukákat éjszaka vitték el, s reggel 6-ra befejeződtek a szállítások. “Nem lehetne ezt visszahozni, vagy annyival többe kerül az éjszakai munka?” – kérdezi olvasónk, arra utalva, hogy a kukásautó nálunk rendre a reggeli csúcsban borzolja a közlekedők idegeit. Erre is kaptunk nyugati megoldókészleteket: “Párizsban este 9 után jár a kukásautó, amikor már garantáltan nincs csúcsforgalom. Jó, nyáron nyitott ablaknál ez is zavaró lehet, de mivel tudnak haladni, gyorsan végeznek.” Spanyolországban is éjjel jár a kukásautó.
| Mit is, hol is, mikor is kell csinálni? |
| A kiszervezett szolgáltatásokkal komoly bajok vannak az olvasók szerint. Úgy látják, hogy általánosnak nevezhető, hogy a szolgáltató részéről megbízott egyén a szolgáltató által kiküldött értesítésben megjelölt időpontról vagy nem tud, vagy nem vesz tudomást róla, és más időpontban jelenik meg. Vagy az értesítésben leírtak szerint próbál az ember eljárni, de a szolgáltató által megbízott egyén vagy nem tud róla, mi áll az értesítésen (amit legtöbbször ő maga hagy a tett helyszínén), vagy nem érdekli, mit is olvashatunk az értesítőn. |
Hollandiában amikor a szerda reggel 7:30-kor elég zajosan érkező kukásautók miatt elég sokan panaszkodtak, az önkormányzat áthelyezte az ürítést délelőtt 10 és délután 2 óra közé. Jellemzően ilyenkor vannak ugyanis a legkevesebben otthonaikban.
"Az M1-M7 lezárása maga a vicc"
Szemben a mostani hazai gyakorlattal, Németországban már 10 éve is csak éjjel dolgoztak az autópályán. Sőt, az 1980-as években az akkori NSZK-ban az egyéb városi főutakon is úgy dolgoztak már, hogy csak a szükséges szakaszt zárták le, tehát nem az egészet, mint ahogy a napokban is látható az M7-esen – mutatja egy autós facebookozó, hogy odaát már régóta kolbászból van a kerítés. Hangsúlyozza, hogy a lezárt rövid szakaszon ténylegesen dolgoztak a munkások, s ahogy átadható volt technológiailag (például megszilárdult az aszfalt), átadták, majd a következő részt vették kezelésbe. “Sehol nem láttam olyat, hogy kilométerekre fölbontották az utat, s hetekig hagyták penészedni" – foglalta össze a tapasztalatait.
Ezzel szemben itthon ezt látta az olvasó: “Az utcánkban, az ablakunkkal szemben fölbontották a járdán a lényegileg hibátlan aszfaltot, hagyták több mint egy hónapig penészedni, ezalatt semmit nem csináltak. Majd egy szombaton, sötétedéskor nagy sietve visszaaszfaltozták. Ugyanez ismétlődött egy kicsit később néhány tíz méterrel arrébb.”
“Hollandiában a legtöbb esetben egy autópálya fel- vagy lehajtót egy éjszaka alatt teljesen kicserélnek” – írja egy olvasónk, aki sokat közlekedik autóval, mivel a munkahelye 45 kilométerre van az otthonától. "Hitetlenkedve bámultam őket, és volt, hogy éjszaka kimentem ellenőrizni, hogy ez tényleg így megy-e? Ugyanis ilyenkor már pár héttel előtte kitáblázzák, hogy ez a felhajtó le lesz zárva az adott napon este tíztől a következő reggel 6-ig. Általában ennyi idő alatt egy átlag méretű szakaszt teljesen felmarnak, újraaszfaltozzák és fel is festenek."
"Amikor egy hosszabb felhajtóról, vagy csomópontról van szó, akkor péntek este tíztől hétfő reggel 6-ig megoldják, sőt gyakran már vasárnap délután átadják, és újra lehet használni az útszakaszt. Nagyon nagy ritkaság, ha itt nappal munkásokat látunk valamelyik autópályán vagy autóúton."
“Ha egy csatornát, vezetéket, útburkolatot vagy bármilyen infrastruktúrát cserélnek, az 90 százalékban a határidő előtt elkészül.”
Magyarország az ellenpélda, elégedetlenek is az olvasók rendesen. "Az M1-M7 lezárása maga a vicc. Naponta megyek arra oda-vissza, és látom, mi történik. A szakaszos lezárás itt nem ismert, 20 kilométert hónapokig lezárni, az autósokat szívatni, azt lehet. És mindezt egy belső korlát cseréjéért? Legalább tennének oda még egy sávot, ha már feltúrtak mindent" – fakad ki a levélíró.
| Egy szomorú történet az ostoba egészségügyről |
| Egy olvasónknak, aki a légzés akadályoztatásával járó krónikus tüdőbetegséggel (COPD) kénytelen együtt élni, félévente kell gyógyszerjavaslatot kérnie a tüdőgondozóban. Mivel nem tud közlekedni, így mindig óriási tortúra, hogy eljusson a rendeltetési helyre. Kezdődik azzal, hogy legalább másfél hónappal előbb időpontot kell kérni (aminek, mint majd kiderül, semmi értelme nincs). Aztán valakinek el kell mennie a háziorvosához, hogy kikérje a mentős szállítási megrendelőlapot. Másnap jön a mentő, persze "másfél órával a tüdőgondozóban lefixált időpont után". Aztán elviszik és otthagyják. Miután lekéste az időpontot, végigváratják vele a rendelési időt, és a legvégén kerül sorra. Megírnak három sort a háromféle gyógyszerről, amit szed, aztán megrendelik a mentőt visszafelé. Ez általában este 7 után szokott történni. A mentő oda is ér éjjel kettő órára, fél háromra a beteg már otthon is van. Három sorért mindezt. Miközben egyetlen telefonnal ki lehetne váltani az egész procedúrát. |
